Mitch Albom Az Idő Ura címen megjelent könyvében három ember élettörténete tárul elénk.

Egyikük egy fiatalember, Dor, aki évezredekkel korábban élt. Ő volt az első ember a világon, aki elkezdte számolni az időt, akkoriban, amikor Bábel tornya épült. Büntetésből az ég ura egy barlangba zárta és azzal átkozta meg, hogy évezredeken keresztül hallgathatta az emberek idővel kapcsolatos könyörgéseit.

Másikuk egy idős üzletember, Victor Delamonte, a világ egyik leggazdagabb embere, aki rákos és dialízisre szorul. Úgy dönt, hogy kijátssza az időt: hibernáltatni szeretné magát a felesége tudta nélkül, hogy aztán majd a távoli jövőben, amikor lesz már gyógymód a betegségére, újra felélesszék és meggyógyítsák őt.

Harmadikuk a 17 éves mintadiák, Sarah, aki életében először hiszi azt, hogy talán mégsem annyira középszerű, hanem igenis érdekes lehet egy fiú számára. Randira készülődvén rohan az idő… még ki kell találni, mit vegyen fel, hajmosás, smink…

A történetet az időzítés még inkább kiélezi: 2012-es év decemberét írjuk, amikor a maja naptár szerint vártuk a világ végét. Sarah New Yorkban sétálgatva egy dalt hallgat “The End of The World” (az eredetit Skeeter Davis énekelte még a 60as években)

Dor feladata, hogy megértesse az emberiséggel, az időt uralni nem kiváltság, hanem teher. S ugyan az egész emberiséggel nem tud egyszerre kommunikálni, de a két pici láncszem, napjaink két oly tipikus embere példáján keresztül igyekszik elérni mindannyiunkat.

Igyekszik elérni, hogy elgondolkodjam arról, hogy vajon én magam hogyan kezelem az időt? Tényleg össze vagyok nőve az órámmal? Tényleg olyan fontos elérni ezt a buszt, mert ha lekésem, akkor holnap nem kel fel a nap? Bevallom, hogy az idő a legfontosabb az életemben?

Voltak pillanatok, amikor le akartam tenni a könyvet, mert nem ragadott igazán magával. A Dor életét leíró részek lényegesen érdekesebbek, mint a napjaink kori történetek bármelyike. Pedig a szereplők: Sarah és Victor, valamint a környezetükben élő emberek mindegyike jól kiválasztott figura: az okos, de csúnya és ezért kirekesztett diáklány; tini lányát egyedül nevelő nő, aki az elvált nők klubjával tölti napjait; a népszerű jóképű srác, akiért epedni lehet, s aki a Facebookon nyilvánosan szégyenít meg másokat; az árva kisfiú, akit az amerikai nagybácsi nevel fel és aki éles eszével éa semmiből felküzdi magát a leggazdagabbak közé, de élete alkonyán rá kell jöjjön, hogy a legfontosabb cégigazgató is csak egy halandó; a megunt feleség, aki a régmúlt szerelem emlékeiből él. Megannyi szerep és pillanat, amelyben magunkra ismerhetünk. De a könyvnek maga a szerkezete is rendkívül zaklatott, talán épp azért, hogy a témát ezzel is alátámassza. A három ember életét párhuzamosan mutatja be egészen addig, míg sorsuk össze nem találkozik, s ez az ugrálás nem esik jól. Talán éppen ezért nem tudott igazán megérinteni, s elgondolkodtatni is csupán az olvasás erejéig.

Mitch Albom Az Idő Ura című regénye az Animus könyvkiadó gondozásában jelent meg.