Családregény? Napló? Életösszegzés? Valamelyest mindhárom, ám egyik sem tisztán. A 20. század Szicíliájának élete és visszásságai, a palermói gyermek- és kamaszkor elevenedik meg az olvasó előtt egy kiváló bokszoló szemüvegén keresztül. Lehetne egyszerű visszaemlékezés is, amely a kilencéves David felcseperedését – eszmélését, szerelmeit és bajnokká válását – mutatja be. Lehetne egyszerű kalandregény, némi korképpel fűszerezve, de nem az. Sokkalta több, gazdagabb, bravúrosabb annál.

A történet szerkesztettsége, komplex utalásrendszere a posztmodern irodalom remekévé avatja a művet. Ahogy a főhős, a „Költő“ becenévvel ellátott sportoló visszaemlékezéséből föltárul előttünk apja tragikus halála, nagyapja afrikai fogolytáborban töltött évei, nagybátyja derékba tört karrierje, az nem csupán egyszerű memoár, hanem magával ragadó, húsba vágó valóság. Azonban a becenév figyelmeztetés is, hogy merjünk a sportkarrier mögé látni, a költészet, a művészet rejtett szálait fölfedezni a műben, hiszen maga a főhős fogalmazza meg „Igazából minden írás“, s arra a kérdésre, hogy ő mit ír le az ütéseivel, a boksszal, így válaszol: „a családom történetét“.

S miközben a mozaikdarabkákat jelentő történetekből lassanként kikristályosodik a múlt, egyúttal szemtanúi vagyunk a kamasz fiú kezdetben esetlen, majd egyre ügyesebb szerelmi kalandjainak, helykeresésének és önmagára találásának, végül bajnokká válásának.

Számtalan értelmezési lehetőséget nyit meg a regény: tökéletes „könnyed nyári olvasmány“ a szórakoztató, időnként erotikus részleteket sem nélkülöző történetek kedvelőinek, „újraolvasós“ a költészetre, tágabb értelmezésekre is nyitott olvasók számára, s végtelen lehetőségek tárháza azoknak, akik szeretnek nagyobb barangolásokat tenni a posztmodern kortárs irodalom világában.

Hiszen a történet – ahogy az a borítón is olvasható – Kemény, mint egy kőszikla, és édes, akár egy csók.

David Enia regénye a Libri Kiadó gondozásában jelent meg.