Gianluigi Nuzzinak nem az Őszentsége XVI. Benedek titkos iratai az első könyve a témában. A korábban megjelent, és szintén a bestseller-lista élén végzett Vatikán Rt.-ben, a vatikáni bank és az Enimont konszern kenőpénz-botrányairól írt, de foglalkozott már a maffia és a politika összefonódásával is. Legújabb könyvében a nemrég lemondott pápa titkos irataiba enged bepillantást. Miközben megosztja velünk oknyomozó munkájának történetét, finoman sugallja az adott ügyekben általa helyesnek vélt következtetéseket is, noha bizonyítékokkal már nem tud szolgálni.

A mű több témát is érint, ezek között van homoszexuális botrány, de szerepelnek benne korrupciós vádak, titkos politikai megegyezések, Uniós botrányok, titkosszolgálati ügyek és hatalmi harcok is, amelyek önmagukban valóban érdekesek lennének, az író stílusa azonban elveszi az olvasó kedvét az egész könyvtől. A fejezeteket olvasva az embernek könnyen olyan érzése támadhat, mintha pletykás vénasszonyok suttognák a történeteket a fülébe. A rosszindulat, a botránygyártyás szándéka ott van minden mondatban.

Míg az egyes esetek felvezetését gyorsan összecsapott, lebutított összegzésben tolja a szerző az orrunk alá, addig a titkos iratok elemzésére már sokkal nagyobb időt szán. Ezáltal, aki nincs tisztában az adott ügyek teljes hátterével, sokkal nagyobb jelentőséget tulajdoníthat a titkos iratoknak és könnyedén bedőlhet a szerző által sugallt következtetéseknek.

A manipulatív hatást tovább erősítik azok a részek is, amelyekben az író, az informátorával, Paolo Gabriele, a pápai főkomornyikkal kialakított „besúgiói" kapcsolatáról értekezik.

Az első fejezetben elmeséli, hogyan ismerte meg a „hős” informátort, és miképp kerültek hozzá az iratok. Mintha csak egy harmadosztályú kémfilm leírását olvasnánk, amely összeesküvés-elméletek és korrupciós vádak dzsungelére épül. A későbbiekben újból és újból visszatér Gabrieléhez, és minden egyes alkalom csak tovább erősíti bennünk az érzést, hogy a szerző, biztosan nagy James Bond-rajongó.

Nem kérdőjelezem meg sem az iratok valódiságát, sem az informátor hitelességét, azonban az a bulvár, szenzációhajhász stílus, amelyet az író a könyv egészében használ, egy az egyben lerombolja az olvasó érdeklődését. Az Art Nouveau Kiadó gondozásában megjelent kötet nem az objektív tényfeltárásról szól, csak a botránykeltésről.