Az évfordulók alkalmából március 15. és 17. között az Uránia Nemzeti Filmszínházban olyan filmeket vetítenek, amelyekben az orosz balettsztár táncol és olyan művek felvételeit, amelyeket ő is koreografált, mint például az Ausztrál Nemzeti Balettel készült Don Quijoté-t vagy utolsó egészestés alkotását, A bajadért. Az Uránia kávézójában március 12-től 20-ig Kanyó Béla fotográfiáiból válogatott kiállítást rendeznek, olyan képekből, melyek Nurejev utolsó budapesti fellépésén készültek, amikor a Cristoforo című balettet adta elő. Emellett most jelenik meg Julie Kavanagh angol táncszakíró tollából egy Nurejev-életrajz is.
A balettversenyre 19 országból 70 fiatal professzionális táncművész jelentkezett, három fordulóban lesz alkalmuk összemérni tehetségüket. Az első forduló március 19-én és 20-án zajlik a Magyar Táncművészeti Főiskola színpadán. A második és harmadik forduló 21-22-én a Fesztivál Színházban kerül megrendezésre, ugyanitt 22-én este a díjátadó gálát is láthatják az érdeklődők.
A nemzetközi zsűri elnöke Charles Jude, a Bordeaux-i Balett igazgatója lesz. A zsűri tagja Aradi Mária, a Magyar Táncművészeti Főiskola professzora, Irek Mukhamedov, a Szlovén Nemzeti Balett igazgatója, Jae Keun Park, a Szöuli Nemzetközi Balettverseny igazgatója, Ludmila Szemenyaka, moszkvai Nagyszínház vezető balettmestere, Szakály György, a Magyar Táncművészeti Főiskola rektora és Téri Evelyn, a bécsi Állami Opera Balettiskolájának mestere, a Bécsi Balettverseny igazgatója.

Nurejev 1938. március 17-én a transzszibériai expresszen, a Bajkál-tó közelében jött a világra. A baskír-tatár származású Nurejev tánctehetségére korán felfigyeltek, tagja lett egy baskír néptáncegyüttesnek. 1955-ben már a világhírű leningrádi Kirov Balett iskolájában tanult. Húszévesen a Kirov Színház szólótáncosa lett (színpadon A hattyúk tavában debütált 1958-ban), így balettkarban sosem táncolt - ezt korábban csak Nyizsinszkijnek engedték meg. A világsajtó érdeklődésének középpontjába 1961. június 16-án, a párizsi Le Bourget repülőtéren lejátszódó jelenettel került: egy vendégszereplés után, amikor a szovjet titkosszolgálat, a KGB felügyelete alatt fel kellett volna szállnia a moszkvai gépre, merész ugrással a francia rendőrök mellett termett "Szabad akarok lenni!" felkiáltással.
1962-ben lett a londoni Royal Ballet szólótáncosa, s a múlt század egyik legnagyobb balerinája, Margot Fonteyn az ő kedvéért nem akasztotta még szögre a balettcipőt, kettősük húsz évig kápráztatta el a világot.
Szédületes karriert futott be táncosként és koreográfusként is, utóbbi minőségében egyik legnagyobb sikere a klasszikus orosz balett büszkeségének számító Bajadér újrafogalmazott verziója volt. Életének utolsó fellépése 1992-ben a Magyar Állami Operaházban a Cristoforo című balettben volt, a róla elnevezett balettverseny helyszínéül maga választotta Budapestet.