Egész egyszerűen kihívás volt az első száz oldal ebből a könyvből, meg kell hagyni, ezen a részen inkább átrágtam magam, minthogy élveztem volna a sorokat. Az Argo-akció az a könyv, amiért bizony meg kell küzdeni. Hogy érdemes-e, ezt még nem merném egyértelműen kijelenteni.

Az 1979-80-as iráni túszválság alatt néhány szerencsésebbnek mondható amerikai diplomata kimentését megszervező és levezénylő volt CIA tiszt, Antonio Mendez könyve nem egyszerű olvasmány, ezt kár lenne tagadni, vagy akár csak szépíteni is.

Azok, akik egy hollywoodi film pörgését és lendületét várják a könyvtől, valószínűleg jókora meglepetéssel szembesülnek - egy száraz, dokumentarista jelentéshez még az érezhető igyekezet ellenére is sokkal jobban hasonlít a történet, mint egy igazi letehetetlen krimihez. Szerencsére azért van, ami kárpótolja a kitartó olvasókat: még ha fedett nevekkel is, de bennfentes CIA-s és hollywoodi infókat, és az eseményekhez kevéssé tartozó, de izgalmas háttér sztorikat kaphat cserébe, aki képes megszokni az író nem éppen szokványos stílusát. Kérdés persze, hogy ez a stílus mennyiben a sajátja, mennyiben a társszerző, és mennyiben a fordítás felelőssége.

"A túl őrült ahhoz, hogy hazugság legyen" címszó talán kicsit nehezebben nyer értelmet egy akciókhoz és krimikhez szokott olvasó/néző szemében, de ha a történetet tényleg egy túszmentést szervező CIA-csoport szemüvegén keresztül nézzük, lehet benne valami. Tény, hogy több, mint szokatlan, ha a feltűnés a legkevésbé gyanús megoldás.

A hat amerikai kimentésének története, az írás stílusában is követi a cselekmény tempóját. Ahogy a valóságban is nehézkesen és nyikorogva indult a mentőakció megszervezése a további 53 túszra fókuszáló világsajtó és illetékesek figyelmének körétől kicsit távolabb, úgy a történet és a könyv is ezt követi - nehezen indul, de a végére talán kicsit túl is pörög. És éppen azért, mert a sztori a végére tényleg beindul, maga a "lényeg" kissé összecsapottnak és elnagyoltnak tűnik.

Persze lehet, hogy az én elvárásaim voltak tévesek a könyvvel kapcsolatban, és valójában egy CIA mentőakciót feldolgozó történet leírása igenis ilyen száraz, tényközlő műfaj, de azért bízom benne, hogy a hollywoodi filmkészítők valamivel színesebben tálalták az egyébként tényleg figyelemre méltó sztorit.

Mindezek ellenére, ha összességében nézzük a könyvet, és képesek vagyunk értékelni a szokatlant, azért, ha olvasmányélményt nem is, némi CIA-s jártasságot szerezhetünk.