Egy hétig látható a december 4-én nyílt Kettős Portré című lengyel női képregényekből álló kiállítás a Művelődési Szinten, a Corvin Áruház harmadik emeletén. A tárlat anyaga a “Lengyel női képregények – kettős portré” című antológiából való, amely a lengyel nők önéletrajzi képregényeiről szól. Ugyanakkor meglehetősen jó áttekintést nyújt a műfaj főbb irányvonalairól is. A sokszínűség azonban nem csak a technikákra, de az alkotások témájára és látásmódjára is vonatkozik.

"A kettősség több szempontból is megjelenik a kiállításon. Van, amelyik képregénynek reális alapja van, míg mások teljes mértékben a fantázia szüleményei. Az ellentétek teszik igazán érdekessé és változatossá a bemutatott anyagot, szembeállítottunk privát és nyilvános témákat, művészeket és amatőröket." - mondta el a megnyitón Maja Demska, alkotó.

A hivatalos megnyitóbeszédet a Magyar Képregény Szövetség képviseletében Bayer Antaltól hallhattuk, aki egyenesen a lengyel képregénykultúra gyökereihez nyúlt vissza.

"A II. világháború után valamennyi keleti országban, így Lengyelországban is rossz idők jártak a képregényekre. Az 'imperialista kultúrmocsok' kifejezés nem csak nálunk, de a többi kelet-európai országban is elterjedt kifejezés volt. 1956 után azonban Európa-szerte bekövetkezett a fellendülés. A lengyel alkotói képregények is egyre ismertebbek lettek. Mára pedig eljutottunk oda, hogy ebben a fiús klubban bizony a nőknek, a női alkotóknak és olvasóknak is jelentős szerepe van. A kiállítás egyfajta ablak a női lélek belső világának megismerésére. Végre megtudhatjuk mi jár a nők fejében” – nyitotta meg a tárlatot Bayer Antal.

A kiállításon húsz fiatal képregényszerző mesél lebilincselő történeteket az életéről – gyerek-, és felnőttkoráról, napi küzdelmeiről, örömeiről, félelméről, vágyairól és álmairól. A képregények között van, amely a felnőtté válás állomásait vetíti elénk, kezdve a gyermekkel, akinek meghalt a nagymamája, egészen a megfáradt felnőtt nőig, akinek esténként már semmi kedve a szexhez. Láthatjuk egy álomvilág kábult hőseit, ahogy végigbulizzák az éjszakát, de jót nevethetünk a kocogás gyötrelmeit bemutató képsorokon is. Vannak történetek, amelyek elgondolkoztatnak, az egyik ilyen egy érdekes témát jár körbe:  ha földi pályafutásunk ideje lejár, akkor vajon újrakezdenénk-e, és ha igen akkor az hogyan nézne ki. A különbözőség, a kirekesztettség, a művésszé válás folyamata ugyanúgy jelen van a történetek között, mint a férfiakhoz fűződő viszony.

Egy hét rövid idő, azonban aki teheti, látogasson el a MÜSZI-be, és nézze végig az angol nyelvű képsorokat, mert nem mindennap adatik meg, hogy betekintést nyerjünk egy ilyen izgalmas művészcsoport világába, na meg a lengyel nők életébe.