Hetek óta óriási James Bond-lázban ég a világ, ugyanis idén ünnepli ötvenedik születésnapját a 007-es ügynök, amelyet természetesen új epizóddal is ünnepeltek a készítők. A tény, hogy a Skyfall főcímdalát Adele írta és énekli, még egy kis olaj volt erre a tűzre, ráadásul a londoni bemutató után az egyébként dicséretekkel mindig szűkmarkú angol kritikusok csak szuperlatívuszokban beszéltek az alkotásról.

A mostani történetben kedvenc Bond ügynökünk (akit ezúttal is Daniel Craig alakít) egy időre lekerül a térképről, amikor is egy akció során véletlenül saját társa lelövi és egy folyóba zuhan, hogy aztán abban a tudatban, hogy az ügynökség halottnak nyilvánította, egy kicsit kipihenje magát. Nem is állna újra szolgálatba, ha nem a mundér becsülete lenne a tét, ugyanis ezúttal az ellenség célpontja az MI6, vagyis egykori munkahelye. Az elkövetőről pedig kiderül, nem is annyira ismeretlen M (Judi Dench) számára, hiszen Silva (Javier Bardem) személyesen kötődik az ügynökség vezetőjéhez, ráadásul szerinte titkos ügynöknek lenni nem más, mint patkányként patkányokra vadászni.

Elkezdődik a hajsza a Sanghaj-London tengelyen, melynek során James Bond szokásához híven teszi a dolgát (férfiakat öl és nőket tesz magáévá), hogy aztán élettörténetének egy fontos helyszínén szálljon végső harcba Silva alakulatával. Ennél többet a történetről mesélni már "spoiler-veszélyes" lenne, ráadásul nem is érdemes, mert ezt tényleg látni kell. Hogy miért? Az említett főszereplők egytől-egyig zseniális alakításán túl a film rendezője, Sam Mendes (Amerikai szépség) minden apró részletre figyelt, és a történetben mellékszerepeket betöltők is kiváló munkát végeztek.

A filmet rendkívül látványos totálképekkel, remek operatőri megoldásokkal töltötték meg, mindeközben pontosan ügyelve az eleganciára, amely annyira jellemző a Bond-filmekre. Miközben ötven éve használt elemekről van szó, ügyesen épülnek bele a film mozzanataiba mind a 007-es mandzsetta igazításai, mind a szexi nők előtt elhangzó "Bond, James Bond" mondatok.

Ha negatív kritikával kell illetni valamit, az csak egy-egy mozzanat giccsessége, vagy Bond kicsit túlméretezett terpeszállása, amelyek hajszálnyit néha teátrálissá teszik a filmet, de ezek közel sem zavaró mennyiségben fordulnak elő, és betudjuk őket a már említett Bond-stílusnak.

Összességében mindenképp erősen ajánlom a filmet nem csak James Bond rajongóinak, de azoknak is, akik szeretik az izgalmas történeteket, a színes karaktereket kiválóan életre keltő színészi alakításokat, és azoknak, akik kedvelik a klasszikus akciófilmeket.

Vagy csak Bondot. James Bondot.