A tündérmese folytatódik E. L.  James A sötét ötven árnyalatában. Adott egy meseszép multimilliárdos pasi, akinek kiderülnek a defektjei. Végülis, a pénz nem takarja el a rossz tulajdonságokat… És kezdődhet, vagyis ez esetben folytatódhat az álomszerű, időnként tényleg nem valószerű történet. A könyv olvastatja magát, ez nem kérdéses. A szemünk előtt bontakozik tovább Ana és Chrisitan szerelme. A könyv most is erősen szexcentrikus, bár az első kötet után nem bántóan. Ahogy olvastam, az első pár oldalt és szex jelenetet, valami szöget ütött a fejemben. Ana gondolkozás módja, mélyült, már-már pszichológiai mélységeket ütött meg.

Vívódásai során nem csak a szerelmet keresi, hanem egyre jobban meg akarja ismerni és főképp érteni, a bonyolult férfit, minden jó és rossz tulajdonságával együtt. Ez a szerelem ereje? Az őszinteség, a nyíltság, az egymásra figyelés jellemzi a két szereplőt. Ahogy haladunk a történetben, egy törékeny, belül mégis erős lány és egy gyenge, kívül mégis erősnek tűnő pasi belső megújulása, maximális elfogadása lesz a középpontban. Ahogy felszínre kerülnek az újabb problémák, ebbe beleértve a tabukat döngető szexualitást is, nem elmenekülnek, vagy Ana esetében nem alárendeli magát Christiannak a szerelem fényében, hanem megoldják. Beszélgetnek, és lassan Christian is megnyílik, felszínre kerülnek az ötven árnyalatai.

Ha szeretjük, őszintén szeretjük a másikat, mennyire próbáljuk megérteni, és mennyire várhatjuk el tőle is a megértést? Mennyire lehetünk őszinték egy kapcsolatban és mi az, ami meghatározza, hogy valami tabu, vagy öröm? Mikor lesz a másik annyira fontos, hogy teljesen megbízzak benne és saját magam alárendelve, neki örömet okozzak és ezzel magamnak is? A szerelem tüzében elvárható-e, hogy a másik ember megváltozzon? Vagy egyáltalán tényleg elvárható-e, és nem úgy szeretjük, ahogy megismertük? Ez a könyv, talán erre keresi a válaszokat, egy kicsit mesébe illően.

De nézzük a másik oldalt. A könyv kétség kívül erotikus, nagy hangsúlyt fektet a szex jelenetekre. Én hiszek a kevesebb több elméletben, legalábbis ami a felesleges oldalakat illeti. A könyv azonban fűti a feszültségeket, már Anával együtt akartam Christiant. Aki természetesen erőn felül teljesít a munkája mellett az ágyban is. Persze. Hiszen a tündérmesékben ez is lehetséges. Azért ne felejtsük el a könyv végén, hogy a pasik emberek, és az életben ez nem biztos, hogy elvárható tőlük.

Az első kötet végén elkezdtem keresni a belső istennőmet, aki triplaszaltózik örömében, fejét csóválja a kanapén és félhold alakú szemüveget visel. Most megtaláltam.  Csak az enyém dzsín módjára viselkedik, pislant egyet és eltűnik. Önbizalomnak hívják. Nem szereti túl sűrűn olvasni a basszantyú, és a szent tehén idegesítő kifejezéseket. Bár most, mintha kevesebb lett volna belőle.

A történet, merthogy van az is, nem mindig csak a szex, most jóval több, mint az első kötetben. Erőteljesen kibontakozik Christian karaktere, ezzel együtt a régmúlt is előkerül, ami némi kriminalisztikus vonalat is hoz. Sajnos nem eleget, az írónő ezzel a szállal nem tud mit kezdeni, és túl gyorsan lezárja.  Egy számomra furcsa momentum azonban volt, és most se tudom hova tenni. Christian hirtelen úgy viselkedik egy epizódban, mint egy alávetett. Ana nem tud zöld ágra vergődni a helyzettel, aztán a gyönyörű pasi valahogy mégis észhez tér. Nekem ott úgy tűnt, az írónő elvesztette a szereplőket egy röpke időre. Vagy ő se tudja mit jelent az, hogy valaki pszichésen mazochista.

Ami a könyv írásmódját illeti, sok a szóismétlés, a mondatismétlés. Lehet csak a fordításnak köszönhető, de sokkal több árnyaltabb és szebb magyar kifejezés van, ami az angolban nincs. Kicsit egysíkú a fogalmazás, ez már az első pár oldalon feltűnt, mikor mindenki morgott. Tényleg csak morogva lehet beszélni? Rendben van, hogy Ana szerelmes, és folyton csak nézni szeretné a gyönyörű pasiját, és el se hiszi, hogy ő az övé, de már a huszadik ilyen leírás után kissé idegesítő. Legszívesebben odakiabáltam volna, hogy a belső istennője szégyenében elbujdokolt.

Összegezve, a második rész jobb, mint az első. Valószínűleg azért is, mert az erőteljes reklám hiányában, nem vártam annyit tőle, mint az elsőtől. Kellemes olvasás esős napokon, vagy unalmas hétvégeken. De semmiképpen ne felejtsük el, hogy a valóságban sajnos nem futkosnak gyönyörű multimilliomosok az utcán, és szent tehén is csak Indiában található. A többi, még felmerülő, vagy fel se tett kérdésre talán a harmadik kötetben találunk választ. Hamarosan megtudjuk.