A napokban jelent meg Ákos új albuma, a 2084. Lehetne párhuzamokat keresni, régebbi albumokkal, dalokkal összehasonlítgatni és „megmondani a tutit”, hogy ez a legjobb vagy inkább az volt az – ám teljesen felesleges. Mint ahogy felesleges taglalni azt is, hogy a szintiÁkos vagy a rockÁkos a „jó”. Egyrészt mert jelen írás szerzője is csak egy vélemény, másrészt a „jó” némileg szubjektív műfaj, harmadrészt mert nem ez a lényeg. Kinek-kinek más a preferált, eldönti majd mindenki, saját maga. A forma változik, a mondanivaló és Ákos csak annyira, mint minden ember, élete során.

Az azonban már inkább kezelhető tényként, hogy az album az „idősebb” korosztálynak egészen mást jelent, mint azoknak, akik csak néhány éve ismerik Ákos munkáját. A nosztalgikus hangzású dalokkal együtt az albumot hallgató harmincasok, negyvenesek is visszatérnek az időbe – a Bonanza jelekkel, a masszív kazettákkal, a lüktető tömeggel az akkor még le nem égett, BS-ként emlegetett kultuszhelyen. Mert az albumot hallgatva tényleg megtörtént, ami a lemez megjelenése kapcsán jutott eszembe. Hogy olyan ez, mint egy kis játék az idővel. Az 1984 egy elképzelt jövőről szól, míg a 2084 egyszerre szól elképzelt jövőről, jelenről és repít vissza minket abba az időbe, amikor az 1984 című dal és album megszületett. És nemcsak a hangzás, a cím miatt borul ránk a nosztalgikus érzés. Belénk villan, hogyan hallgattuk anno azt a zenét, és milyenek voltunk anno mi magunk. A keserédes pillanatok után, miközben a technikai eszközökre érzékenyek felszisszennének, ha látnák, hogy az ujjamon pörgetem a CD-t, vissza a jelenbe. Annál is inkább, mert hiba lenne azt állítani, hogy az új album lényege a nosztalgia, és kizárólag erről érdemes beszélni. A szinti eszköz, mely segítségével a hangzásvilág a 80-as, 90-es évekre emlékeztet, a mondanivaló, a témák egy része azonban minden korra jellemző, hiszen minden, ami igazán emberi, ugyanaz marad.

Más része azonban nagyon is aktuális. Ebben az albumban Ákos társadalomkritikája még élesebb, még szókimondóbb. Akik ismerik korábbi munkáit, tudják, hogy dalainál elsőre még csak egy élményt szerez a hallgató, ami után minden egyes alkalommal talál benne valami újat, újabb élményt, újabb értelmezést, akár újabb emléket. Ez a sokrétegűség, összetettség az, többek között, mely most is izgalmassá teszi az albumot. Személyes, szókimondó, hol szomorú, hol örömteli, némi rockos beütéssel és mai effektekkel fűszerezett elektrozenével. Kerek egész – a CD formája mellett is – a megszokott igényességgel, személyes kitárulkozással, ami a legtöbb, amit egy ember adhat magából a közönségének, a szeretete mellett.  Úgy professzionális minden ízében, hogy közben igaz munka marad.

A technikai ínyencek számára jó hír, hogy a 13 dal dolby stereo, Dolby Digital 5.1 és DTS formátumban is hallhatóak. Az albumon az Előkelő idegen és a Tipikus sztereó két klipje is helyet kapott az öt részből álló werkfilm és a tízdalos koncertfilm mellett, mely az idei Sziget nulladik napjának egész estés koncertjét idézi fel. December 15-én pedig a 2084 lemezbemutató koncertje kerül megrendezésre a Budapest Papp László Sportarénában.

Addig meg a „teaser” szakasz után, itt az igazi ősz, kint szemerkél az eső, szépen, csendesen. 2012, október.