[caption id="attachment_32808" align="alignright" width="300" caption="Fotó: Kelemen Zoltán Gergely/MTI"][/caption]

Így augusztus végén már eléggé elcsépelt dolog az idei nyár rekordmelegéről beszélni, de a SZIN-es beszámolóban mégsem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy a négy napos fesztivál alatt végig 37 fok körüli hőmérséklet uralkodott. Ezt még fejeljük meg azzal, hogy a rendezvénynek helyt adó Szeged még hűvösebb időkben is a "napfény városa", és kész is az idei nyár legtikkasztóbb fesztiválja. Mégis, a trópusi körülmények ellenére (vagy éppen azért) igazán felhőtlen és kifejezetten baráti hangulatban telt ez a fürdőruhában rohangálós, ötven fokban sátorban ugrálós néhány nap. A nagyobb fesztiválok közül érezhetően több magyar vendége volt  a SZIN-nek, mint a többi társának, ami azzal együtt, hogy viszonylag kis alapterületen helyezkedik el ahhoz vezetett, hogy a második-harmadik napra már úton-útfélen ismerősként köszöntötték egymást az emberek. Egyetlen nagy baráti társasággá verődtünk össze, ahol a fesztiválszerelmek egyetlen akadálya is csak az lehetett, ha az egyik félnek napijegye volt csupán és a Borászok utcájában literes fröccsökkel koccintottunk az éppen arra járó fellépőkkel is.

Mert természetesen a SZIN is elsősorban mégiscsak a koncertekről szól, volt is belőlük szép számmal és hangos sikerrel. Az első nap mindjárt igazán erősen kezdett. Ha a JATE Klub Stage sátrában az egy erősebb szaunával felérő hőségben a teltházas Punnany Massifra tombolás nem lett volna valakinek elég (és még maradt száraz ruhadarabja) a Magna Cum Laude nagyszínpados produkciója vagy Szabó Balázs Bandájának ugyancsak heringesdoboz-jellegű fellépése bizton gondoskodott a teljes kimerülésről. Ami persze csak addig tartott, amíg, a tömeg hívó szavát követve át nem siettünk az Invitel Silent Party Stage-re, ahol a silent discová avanzsált medencében akár reggelig rophatta, aki még állt a lábán - mondanom sem kell, hogy ilyenből nem volt hiány. Olyannyira, hogy a különleges fejhallgatós buli népszerűsége a következő napokban úgy megugrott, hogy csak hosszú sorban állás után lehetett bejutni a látszólag síri csendben hamisan éneklő táncosok közé. Hasonlóan népszerű bulihelyszín volt az AXE Rádó 1 Party Station, ahol egymást váltották a jobbnál jobb hazai dj-k, a vállalkozó kedvű fiúkról pedig az AXE angyalai mosták le a nem csekély mennyiségű port.

[caption id="attachment_32809" align="alignleft" width="300" caption="Fotó: Kelemen Zoltán Gergely/MTI"][/caption]

A koncertek nélküli délelőttök sem teltek eseménytelenül, a Tisza-parton való sütkérezés és fürdőzés hatékonyan gyógyított mindenféle fáradtságot de az aktívabb időtöltésre vágyók sem csalódhattak. A Civil utca vagy a Zöldplacc tárt karokkal várta a játékokra vagy újrahasznosított dizájntermékekre kíváncsiakat, a JägerBar karaokeján pedig bárki kipróbálhatta az énektudását, több-kevesebb sikerrel.

Az ismertebb, rendre hatalmas tömegeket vonzó magyar fellépők, mint a Vad Fruttik, Ganxsta Zolee & Kartel, a Quimby, a Kiscsillag vagy a Maszkura és a Tücsökraj mellett a kisebb, bensőséges koncertek szerelmesei is örülhettek a felhozatalnak. A Fool Moon acapella fellépésén a babzsákokon pihenők sem tudták kivonni magukat a táncra csábító ritmusok hatása alól, Palya Bea lélekmelegítő muzsikája pedig igazi örömünneppé változott az Összművészeti Tér sátrában. De természetesen ez a SZIN is bővelkedett külföldi sztárokban, a Kosheen énekesnője törött lábbal, de hatalmas szívvel és energiával, illetve hibátlan kiejtésű "köszönöm"-el hálálta meg a rajongást. Az elektronikus zene szerelemesei ATB-re pöröghettek, míg az utolsó napon csak az nem akart kettészakadni, aki már nem volt elég józan a tánchoz: Lou Bega és a Parov Stelar Band egy időben, ám a fesztiválterület két ellentétes pontján zajló fellépése méltó módon, zajos sikerrel zárta a SZIN-t, és ezzel együtt a fesztiválnyarat is.