Az ősz közeledtével ideje kilátogatni a piacra vagy akár a kertbe és megnézni, mit is szeretnénk majd télen a kenyérre kenni. Persze választhatjuk az egyszerűbb utat is, a szupermarketek polcain számtalan lekvár sorakozik, de ha rászánjuk az időt és az energiát, akkor megígérhetem, a boltinál ezerszer finomabb dzsemek és lekvárok kerülnek az éléskamránkba.

Azonban mielőtt még a receptekre térnénk érdemes tisztázni az alapokat.

Első sorban el kell döntenünk, hogy dzsemet vagy lekvárt szeretnénk készíteni. Míg a lekvárban nincsenek gyümölcsdarabok, addig a dzsemben vannak, és hála pár egyszerű modern trükknek, utóbbit igen könnyedén és gyorsan el lehet készíteni.

A második lépés a gondos előkészítés. Az adott gyümölcsöt mindig a célnak megfelelően kell megtisztítani és feldolgozni. A szeder esetében ez csupán a véletlen odatévedt sérült szemek, levelek vagy szár darabok eltávolítása, és jó alapos megmosása, míg az almát meg kell hámozni és kimagozni, a barackot pedig a legegyszerűbb 1 perces forró majd hideg vízfürdőnek kitenni, hogy könnyedén lejöjjön a héja.

A harmadik lépés a megfelelő mennyiségű tároló edény előkészítése és megtisztítása, nem elfeledkezve a befőzési szalicil, a fólia és tető beszerzéséről, valamint a szárazgőzöléshez szükséges ládák, pokrócok vagy épp jól záródó hűtőtáskák előkereséséről.

Ha mindezzel meg vagyunk, nem marad más hátra, mint neki vágni és elkészíteni a nagyi féle lekvárok és modern dzsemek polcokat megtöltő hosszú sorát.

Hagyományos szilvalekvár (cukor nélkül)

A hagyományosan készített szilvalekvár, talán a legrégebbi lekvárféleségünk. Régen a szegény emberek lekvárnak is nevezték, hiszen a szilva megtermett a ház körül, sőt az útszélen is, és cukor nélkül lehetett befőzni.

A hagyományos szilvalekvárhoz nagyon érett, csaknem túlérett szilvára van szükségünk. Ha a szár felöli részén már kissé töppedni kezd, akkor igazán nagy a cukortartalma. Miután alaposan megmostuk, tépjük ki a szárát, felezzük meg és szedjük ki a magját. Tegyük a kimagozott, megfelezett szilvát egy nagy lapos lábosba, és öntsünk alá egy kevés vizet, épp csak annyit, hogy ne égjen oda a gyümölcs, amíg a saját levét ki nem ereszti. Mivel ennél a lekvár fajtánál a gyümölcs saját cukortartalmát kell előcsalogatnunk (ez fogja tartósítani), így készüljünk fel egy két-három órás folyamatos kevergetésre, mert a szilva nem adja magát könnyen, ellenben egy szempillantás alatt oda tud égni, még takaréklángon is.

Ha már az edényünkből fényes, sötétbarna, sűrű lekvár néz vissza ránk akkor érdemes próbát tenni. Úgy tudunk meggyőződni arról, hogy elkészült a remekmű, ha egy kiskanálnyi lekvárt egy pohár hideg vízbe teszünk. Ha lesüllyed a pohár aljára és nem esik szét, akkor már nincs más dolgunk, mint üvegekbe tölteni, letakarni, majd egy-két nap elteltével celofánt tenni a tetejére, és teljesen lezárni.

Fűszeres szederdzsem

Aki nem szeretne 2-3 órán át a forró tűzhely mellett állni és kavargatni a lábos tartalmát, egy egyszerű és nagyszerű modern megoldással készíthet finom, fűszeres lekvárokat, könnyedén és gyorsan. Szinte minden hipermarketben és nagyobb boltban lehet már kapni befőzőcukrot. Ennek használata pedig jelentősen megnöveli a lekvár vagy dzsemfőzés sebességét.

Miután a szedret alaposan átnéztük, megtisztítottuk és megmostuk, beleöntjük egy nagy lábosba. 1,25 kg gyümölcshöz, 0,5 kg befőzőcukor (kapható diabetikus változatban is) kell. Igény szerint fűszerezhetjük a szedret. Használhatunk fahéjat, gyömbért, szerecsendiót, természetesen mindenből az őrölt változatot, a gyümölcs mennyiségétől függően adagolva. Ha lágyabb ízvilágra vágyunk, akkor egy vaníliarúd kikapart belsejét keverjük a szederhez. Majd alágyújtunk, és először csak lassú lángon kevergetjük, amíg a gyümölcs kicsit szétesik, és a cukor elolvad. Ezután emelhetünk a hőfokon, és nagy lángon sűrű kevergetés mellett, megvárjuk, míg felforr a lé, és úgy főzzük tovább 1-2 percig. Így maga a főzés nem tart tovább 10 percnél, és már tehetjük is az üvegekbe az édes, gyümölcs darabokkal dúsított dzsemet. Ennél a befőzésnél nem kell tartósítószert használni, csupán ha jól lezártuk az üveg tetejét, akkor fordítsuk fejre 1-2 perc erejéig, és már tartósítottuk is.

Természetesen ebben az esetben a szedret helyettesíthetjük szinte bármilyen gyümölccsel, az őszibarack, a szilva, nyár elején az eper, a málna vagy épp a sárgabarack is ideális az ilyen típusú dzsem elkészítéséhez.

Mazsolás sült almalekvár (cukor nélkül)

Természetesen lekvárt nem csak főzni lehet, hanem sütni is. Bár ezt a módszert ma már igen kevesen gyakorolják, pedig semmi okunk félni tőle. A titok itt is az egészséges, érett, édes gyümölcsben rejlik.

A megmosott, meghámozott alma magházát eltávolítjuk, majd nyolc részbe vágjuk. 1 kg almához 2 deka jól megmosott és lecsepegtetett mazsolát teszünk. Az almaszeleteket kivajazott tepsibe rakjuk, megszórjuk a mazsolával és érdemes fahéjjal is meghinteni. A pikáns íz kedvéért egy-két kupica rumot is öntsünk az almára. A sütőben közepes lángon (200°C) süssük háromnegyedórán át. A lekvár akkor kész, ha az alma már szétfőtt, villával könnyedén szét tudjuk nyomni. Forrón töltsük üvegekbe, a tetejére tegyünk egy késhegynyi szalicilt és szárazgőzben hagyjuk kihűlni. Ez utóbbi a csírátlanítás miatt szükséges, és annyit jelent, hogy a meleg üvegeket pokrócokba csomagolva, esetleg jól zárható hűtőtáskába rakjuk, így több órán át forró marad, és a hő az üvegbe szorult levegőt is csírátlanítja.