Fehér tenyér

Hajdu Szabolcs számos hazai és nemzetközi díjjal elismert filmje a tornászok világába kalauzolja el a nézőket. A film tízéves korától húsz esztendőn keresztül mutatja be Dongó (Hajdu Miklós Zoltán) életét. A rendkívül tehetséges fiú edzője szadista módszerei elől a cirkuszba menekül, azonban egy baleset miatt végül mégis a tornateremben köt ki, de már edzőként. Kanadában kap munkát, ahol az öntörvényű Kyle (Kyle Shewfelt) edzője lesz. Dongó végül egyszerre lesz edzője és versenytársa tanítványának. A Fehér tenyér érdekessége, hogy Hajdu Zoltán Miklós és Kyle Shewfelt az életben is tornászmester és tanítványa.

Tűzszekerek

Hugh Hudson filmjét nem csak zenéje és aktualitása teszi különlegessé. Ezt bizonyítja számos díj, amelyet az angol alkotás elnyert, köztük négy Oscar is. A két olimpiára készülő brit futó, Harold (Ben Cross) és Eric (Ian Charleson) vérre menő küzdelmet vívnak egymással, hogy a párizsi olimpián a dobogó legfelső fokára állhassanak fel. Egyikük keresztény hivatásaként tekint a futásra, míg másikuk saját társadalmi elfogadásáért küzd. Remek alakítások és jó rendezés jellemzik a filmet, amelynek Vangelis által szerzett zenéjét már az idei megnyitón is hallhattuk (egy Mr. Bean bohóckodásával fűszerezett előadásban), de a díjátadó ceremóniák után is a Chariots of Fire szól. A Tűzszekerek a maga tökéletességében mutatja meg, mi az, amiről az olimpia és a sport szól: a hitet, az összetartást, és a lehetetlent is legyőző küzdeni tudást.

Rocky

Fülbemászó zene, fagyasztott húst püfölő kukasapkás férfi. Mind a zene, mind a kép immár 1976 óta szimbolizálja a Rocky című filmet. Ekkor indult útjára a sikerszéria Sylvester Stallone forgatókönyve alapján, és saját maga főszereplésével. Az alaptörténet szerint Rocky Balboa nappal pénzbehajtóként ténykedik, éjszakánként amatőr bokszmeccseket vív. De egy váratlan esemény folytán lehetőséget kap, hogy megmérkőzzön a nehézsúlyú ökölvívó világbajnokkal. Esélytelennek tűnik, ő mégsem adja fel… majd nemcsak a filmben, de a filmmel is sikert ért el. A film egy Golden Globe és három Oscar díjat zsebelt be, és következtek a folytatások is. Öt részt forgattak még le (Rocky II, III, IV, V), végül a 2006-os Rocky Balboa című filmmel zárult a bokszoló története.

Dühöngő bika

Martin Scorsese klasszikusa nemcsak Robert DeNiro sztárstátuszát biztosította be az érte kapott Oscar-díjjal, de a sportfilmek között is új fejezetet nyitott. A film Jake LaMotta, a valóságban is létező ökölvívó ringen belüli felemelkedését és főképp magánéletének mélyrepülését követi végig. LaMotta agresszív és hirtelen természete, ami annyira jó bokszolóvá tette, lassan, de biztosan tönkreteszi minden emberi kapcsolatát. Főleg erre az érzelmi, drámai szálra fókuszál a mű, aminek a teljesen fekete-fehér képi világ (ami 1980-ban már idejétmúlt, éppen ezért merész választás volt) még egy dokumentarista réteget is ad. DeNiro alakítása tényleg zseniális, ahogy Scorsese rendezése is. A Dühöngő bika egy erőteljes, a sport helyett az emberre koncentráló, valóságos történet, a a sportfilm-műfaj egyik első mesterműve.

Millió dolláros baby

A történet szerint a mindenre elszánt lány, Maggie Fitzgerald (Hilary Swank) besétál egy edzőterembe, hogy bokszolhasson. Akaratereje, kitartása ritkaságszáma megy – de a lány már a 30-as évei elején jár, amikor a sportág mellett dönt.  Frankie-nek (Clint Eastwood), a tapasztalt edzőnek csak púp lenne a hátán, így visszautasítja edzését. Egyedül Frankie barátja, Hepaj (Morgan Freeman) segít a lánynak, ám egy idő után Frankie mégis beadja a derekát. Edző és tanítványa, a sport mellett, egymásról és önmagáról is sokat tanul. Sikert siker követi, egészen egy sorsdöntő napig… A film 2004-ben került bemutatásra, abban az évben a nézők, a rákövetkező évben pedig a díjak között tarolt – négy Oscar díjat és két Golden Globe-ot söpört be.

A pankrátor

Négy évvel ezelőtt ez a film jelentette a nagy visszatérést Mickey Rourke számára, mindenki csodálattal bámulta, hogy milyen remekül formálja meg Darren Aronofsky filmjének főhősét. Rourke alakításával begyűjtött egy Bafta-díjat, egy Golden Globe-ot, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon is őt választották a legjobb férfi főszereplőnek, illetve Oscarra is jelölték érte. Randy Robinson, "a Kos" (Mickey Rourke), a nyolcvanas évek végén a pankráció ünnepelt királya volt. De most, 20 évvel később és öregebben épp hogy a kenyérre valót össze tudja verekedni magának New Jersey-i középsulik tornatermében és művházakban. Mivel képtelen bármiféle emberi kapcsolat fenntartására, a lányával is már régen eltávolodtak egymástól, csak a pankráció nyújtotta eksztázis, és a rajongók szeretete tartja életben. Egy szívroham azonban kiüti őt a ringből, és addig megszokott életéből, amit Randy-nek kénytelen-kelletlen át kell értékelnie. Újra felveszi hát a kapcsolatot lányával, sőt, egy szintén új életet kezdő táncosnő (Marisa Tomei) személyében még a szerelem is rátalál. Mindez azonban még csak ringbe sem szállhat a pankráció csábításával, aminek Randy nem tud és nem is akar ellenállni.

The fighter: A harcos

A számos, bokszolókról készült jó filmek egyike, amelyben Christian Bale kitűnő alakítását a legjobb férfi mellékszereplő Oscar-díjával jutalmazták. De Bale mellett a főszereplőt, Micky Wardot alakító Mark Wahlberg is remek formáját hozta a filmben. A harcos életrajzi film, melynek két főhőse a hihetetlen visszatérést produkáló, és váratlanul bokszhőssé váló "Irish" Micky Ward, és féltestvére, Dicky Eklund. A két testvérnek előbb ellenfelekké kellett válniuk ahhoz, hogy végül igazi testvérekként tudják megszerezni a győzelmet, és meg tudják erősíteni a családi kötelékeket.

Fék nélkül - Michel Vaillant

Luc Besson az ’50-es években népszerű Michel Vaillant-képregényt álmodta filmvászonra, még 2003-ban. De a Taxi-sorozat rendezője a Fék nélkül-nek csak a forgatókönyvét jegyzi, míg a rendezést Louis-Pascal Couvelaire bízta. A történet szerint Michel Vaillant (Sagamore Stévenin), legyőzhetetlen autóversenyző, aki csapatával a legendás, 24 órás Le Mans versenyre készül. Persze, hogy ne legyen túl könnyű a győzelem, a rivális Leader team is benevez a megmérettetésre, amelynek vezetője Ruth Wong (Lisa Barbuscia) a győzelemért bármire képes. És elkezdődik az őrült száguldás a célvonalig.

Pénzcsináló

Ez volt az a film, amelyre előítéletekkel, de kíváncsian ültünk be, annak idején a moziba, mert mindenki ódákat zengett róla, az értékelése mindenhol szinte a legjobb volt. Nem kellett sok a főcím után azonban, hogy meggyőződjünk arról, nem túlzóak az elismerések. Az oakland-i baseballcsapatnak nincs pénze arra, hogy sztárokkal pótolja távozó játékosait, ám a csapatfőnök (Brad Pitt) egy gátlásos közgazdászfiú (Johan Hill) és annak furcsa képletei segítségével (majdnem) tökéletes csapatot épít. A Moneyball (az eredeti cím nekünk jobban tetszik, mint a magyar) noha sportfilm, azonban távolról sem a baseballról szól. Sokkal inkább arról, milyen felépíteni egy csapatot, milyen motiválni annak hitehagyott tagjait, milyen igazán komolyan venni a munkánkat és milyen mindent egy lapra feltenni érte, mert hiszünk benne.

Space Jam - Zűr az űrben

A végére pedig egy vicces is. Tapsi Hapsi különös módon akarja elűzni az űrlényeket a Földről – kosármeccsen szándékozik megmérkőzni velük. Az ellenfél belemegy, miért is ne tenné, hiszen sajátossága, hogy elképesztő gyorsan képes megtanulni, mindent, amit akar. Például a kosárlabdát. Mondjuk az NBA játékosoktól. Tapsi Hapsi azonban ismer egy baseball játékost, Michael Jordant, aki otthagyta eredeti „foglalkozását”, ám most újra visszaáll a kosárpályára – Hapsiék ugyanis elrabolják… A rajzfilmfigurákból és hús-vér színészekből (több akkori NBA sztárból) álló alkotást 1996-ban mutatták be, és azóta is az egyik legemlékezetesebb kosaras filmként tartják számon.