[caption id="attachment_30550" align="alignright" width="221" caption="Fotó: Mohai Balázs - MTI"][/caption]

Néztem a régi képeket, a kezdetekkor Gerendai Károly még egy fiatal srác volt. Most, hogy a 20. fesztivált rendezitek, tudatosult benned, hogy menet közben te is felnőttél?

Persze, sőt lassan meg is öregszem, de az nem teljesen igaz, hogy a Szigettel együtt nőttem fel. Már jóval korábban felnőttem, nem kellett hozzá 19 év. Inkább azt mondanám, hogy az évek folyamán megkomolyodtam. Nagyon korán a saját lábamra álltam. Nem voltam még 17 éves, amikor elköltöztem otthonról és az iskola mellett dolgozni kezdtem, gondoskodnom kellett magamról, így hamar be kellett nőjön a fejem lágya. Szerencsére gyorsan jó lehetőségeket kaptam, a zeneipar sok területén tapasztalatokat szerezhettem és még 21 éves sem voltam, amikor már egy hanglemezkiadó vezetője lettem, mellette volt egy plakátragasztó vállalkozásom és zenekarok menedzselésével is foglalkoztam, például a Sziámival, amelynek a vezetőjével, Müller Péter Sziámival végül elindítottuk a Szigetet. Az én életemből kimaradt az a pörgős, partizós, felhőtlen fiatalság. Persze nem kell sajnálni, hogy szegény, milyen sanyarú fiatalkora volt, hiszen én választottam ezt az utat és egyébként sem voltam soha az a bulizós típus. Nem szeretek táncolni, nem iszom alkoholt, soha nem voltam még részeg. Ahogy a Sziget egyre nagyobb, ismertebb és sikeresebb lett, úgy a felelősségem is egyre nőtt, ami azzal is járt, hogy kénytelen voltam megkomolyodni, lelkes „fiatal srácból” profi üzletemberré válni.

Az ember azt gondolná, ha valaki fesztivált szervez, szeret bulizni…

Az élő zenét, a koncerteket szerettem, csak a nagy pörgés nem vonzott soha. Mindig érdekelt ez a világ, de nem a színpad csillogása, hanem az, ami a hátterében van. Amíg tiniként a barátaim egy-egy koncert után autogramért álltak sorba a sztároknál, addig én inkább a hangosítókkal, a szervezőkkel ismerkedtem, mert érdekelt a logisztikai háttere az egésznek. Kíváncsi voltam arra, mi zajlik a színfalak mögött, hogyan lehet megszervezni egy rendezvényt.

Mára Magyarország egyik legismertebb üzletembere lettél. Mennyit változik az ember személyisége a sikertől?

Ezt én nehezen tudom megítélni, szerintem ezt inkább a körülöttem lévők látják. A változás nem feltétlen tudatos. Mindenki vágyik arra, hogy szeressék, senki nem direkt lesz egyre érzéketlenebb, nagyképűbb. Egyszerűen nem veszik észre, hogy átalakulnak. Remélem, hogy én nem nagyon lettem más, mint aki voltam. Persze vannak dolgok, amikkel tisztában vagyok. Például nagyon megváltozott a pénzhez való viszonyom. Valamikor komoly kihívás volt, hogy egyáltalán fenntartsam magam vagy a családomat, ma ez nem jelent akkora problémát. A magánéletemben is sok minden megváltozott, sok új ismerősre tettem szert, de igyekszem a régi barátaimmal is intenzíven tartani a kapcsolatot, nem elszakadni azoktól az emberektől sem, akiknek esetleg ma már más az élethelyzetük, mint az enyém. Sok olyan jellemvonásom is van, ami fiatalon is megvolt bennem, csak akkor maximum nem figyeltek rám ennyire. Például világéletemben sznob voltam.

Miben nyilvánul meg a sznobság?

Elsősorban a márkák, a minőség iránti vonzalomban, már-már függőségben. Hiszek abban a minőségben, ami mögött valódi teljesítmény van, nem csupán marketing. Hajlandó vagyok valamiért, amiről azt gondolom, hogy jobb, mint a másik hasonló termék, sokkal több pénzt kiadni és ez elsősorban nem egzisztenciális kérdés, amióta az eszem tudom, így működöm. Mindenben maximalista vagyok, ezt várom el a környezetemtől is. Olyan dolgokkal szeretek kapcsolatba kerülni és körülvenni magam – a használati cikkektől az ételekig, a lakberendezési tárgyaktól a ruhákig, – amikről azt gondolom, hogy ugyanazzal a maximalizmussal készítették, ami engem is hajt. Szerintem ez a sznobéria, bár más kérdés, hogy manapság ez inkább negatív jelző, és van is negatív vonulata. Akad számos olyan ember is, aki szintén márkafüggő, de közben ezt nagyon szereti mutogatni is. Én például ki nem állhatom azokat a termékeket, hiába jó márkájúak, amiken óriási feliratok vannak. Nem az a fontos, hogy más lássa, hogy nekem milyen menő cuccaim vannak, hanem az, hogy ezekben jól érezzem magam.

Nem voltál bulis típus, de a koncerteket szeretted. A Szigeten el tudod magad engedni, tudsz koncertet nézni?

Nem, pedig igyekszem. Például a barátokkal vagy a feleségemmel sokszor megpróbálom konkrét cél nélkül körbejárni a rendezvényt, de nem tudom elengedni magam, folyamatosan mindenhol azt nézem, hogy minden rendben van-e. Ráadásul a fesztiválon sokszor felismernek, ilyenkor az ember zavarban jön, és még kevésbé tudja elengedni magát. Minden Sziget elején ugyanúgy, mint a látogatók, bejelölgetem a programfüzetben, ami érdekel, végül körülbelül a tizedére jutok el, és általában azokat sem tudom végignézni, mert közben azon jár az agyam, hogy máshol vajon mi történhet éppen.

Más rendezvényen, koncerten ki tudsz kapcsolni?

Nem igazán. Sajnos szakmai szemmel nézek mindent. Figyelem a beengedéstől kezdve a hangosításig a részleteket, végiggondolom, hogy én mit, hogyan csinálnék másképp.  Nem tudok kibújni a bőrömből.

[caption id="attachment_30551" align="alignleft" width="300" caption="Fotó: Mohai Balázs - MTI"][/caption]

Az elmúlt évek szigetes fellépői közül volt olyan, aki csalódást okozott?

Volt pozitív és negatív csalódás is, szerencsére több az elsőből. Az egyik nagyon kellemes meglepetés a Sex Pistols volt. Tisztában voltunk azzal, amikor megvettük őket, hogy csak a pénzért álltak össze, ezt mindenütt nyilatkozták is. Nagyon féltünk tőle, hogy hiába legendás banda, majd lehaknizzák a fellépést és a közönség reklamálni fog. Ehhez képest nagyon jó koncertet adtak. De a Stone Roses-ban például nagyot csalódtunk, az ő fellépésük negatív emlék számomra, így bízom benne, hogy most, hogy újra összeálltak szépítenek, és tényleg jók lesznek. A Korn hasonlóan rossz volt, amikor legutóbb a Szigeten jártak, de tavaly az erdélyi Félszigeten kitűnő koncertet adtak, ezért mertük idén a pesti fesztiválra is visszahozni őket.

Ha a Te kedvenceiddel kellene megtölteni a Nagyszínpadot, akkor kik lennének a külföldi fellépők?

Ennyi idő alatt én kellőképpen mindenevő lettem. De ha fiatalon kellett volna kívánságlistát írnom, akkor a Clash, a Ramones, a Sex Pistols, David Bowie, Patti Smith, a Metallica, a Red Hot Chili Peppers, az Iron Maiden, Iggy Pop, Lou Reed vagy a Sonic Youth, biztosan ott lettek volna a listán. Közülük az évek folyamán már sokan felléptek a Szigeten, hiszen szerencsére nem csak én szeretem őket. Összesen talán egy vagy két olyan előadó volt, akiket kifejezetten azért hívtunk meg, mert engem érdekelt. Az egyik ilyen, akire biztosan emlékszem Peter Hammill, aki a Van der Graaf Generator frontembere volt.

Mely fellépők miatt nyúztak titeket a legtöbbet az évek folyamán, hogy őket hozzátok már el? Gondolom a Red Hot Chili Peppers az egyik.

Igen, de ilyen még például a Coldplay, a Pearl Jam, a Metallica és a Depeche Mode is. Nem arról van szó, hogy nem akarjuk őket elhozni, minden évben megfutjuk értük a köröket, de egyelőre nem jött össze, azonban nem adjuk fel. Ma már ráadásul a legtöbbször nem anyagi okokról van szó, mert a nulladik vagy mínusz egyedik nappal, amikor egy-egy nagy produkcióról szól az egész nap, megteremtettük a lehetőséget, hogy emelt jegyárral ugyan, de elhozzunk nagyon drága produkciókat is, mint, ahogy ezt tavaly Prince-el tettük. Ami a leginkább problémát szokott jelenteni, hogy nem érnek rá, éppen nem turnéznak vagy nem Európában. Bízunk benne, hogy végül őket is el tudjuk majd hozni, mint ahogy sikerült az elmúlt években az Oasis-t, a Radiohead-et, az REM-et, a Muse-t, a Foo Fighters-t, a Rammstein-t vagy a Greenday-t is elcsábítani a Szigetre.

A 2011-es év legjobb európai nagyfesztiváljának választották a Szigetet. Mit gondolsz, mi lehetett az oka?

Úgy gondolom, mi nem egy látványos dologban vagyunk jobbak másnál, hanem összességében, sok szempont alapján lettünk elsők. Például szerintem a helyszín is különleges, szép a város körülöttünk, nagyon szeretik a fesztivál kulturális sokszínűségét, de jó a szolgáltatások minősége is, sokan kiemelik, hogy a Szigetnek különlegesen jó hangulata van. Az én elképzeléseim szerint ez mind együtt adta ki ezt az eredményt.

Említetted a kulturális programokat: idén mintha kevesebb lenne a kulturális tér, több színpad megszűnt.

Valóban vannak változások. A megszűnő színpadok elsősorban zenei helyszínek, és a spórolás az elsődleges indok. Szerencsére nem csak leépítések vannak, bővül a világzene, újra lesz Luminárium, több lett az utcaszínház, illetve a cirkuszi elemek száma is nőtt. Korábban viszont nagyobb mennyiségű színházi, táncszínházi program volt önálló helyszíneken. Az, hogy ez változott egyrészt pénzkérdés is, másrészt próbáltunk egy olyan multikulturális helyszínt létrehozni, amin koncentráltabban és hangsúlyosabban jelenik meg a „magas” kultúra. Ez a helyszín ráadásul jobban néz ki és jobb helyen van, én azt remélem, hogy előnyösek lesznek az itt tapasztalható változások. A korábbi tapasztalat sajnos az volt, hogy ahhoz képest, hogy mennyit költöttünk az önálló műfaji helyszínekre, a kihasználtságuk sajnos sok esetben elég alacsony volt.

Mi az, amit a jövőben szeretnél még megváltoztatni, fejleszteni a Szigeten?

Sok minden van, amin még lehetne. A Sziget lehetne még színvonalasabb, mind a programokat, mind a szolgáltatásokat tekintve. Vizuálisan is szeretném megerősíteni a fesztivált. Ebben idén már tettünk fontos lépéseket, de a jövőben szeretném még tovább fejleszteni. Sok fesztivál van a világon, ezek egyre több mindenben hasonlítanak, ezért szerintem egyre fontosabb, hogy legyenek olyan jellegzetességeink, amiben markánsan mások és jobbak vagyunk. Ilyen lehet a kinézete egy rendezvénynek, ha megtaláljuk a ránk jellemző látványelemeket az már fél siker, hiszen egyre fontosabb, hogy már egy kép alapján is felismerhető legyen, melyik fesztiválról van szó.