[caption id="attachment_29841" align="alignright" width="200" caption="MTI Fotó: Balázs Attila"][/caption]

Pénteken négyszáz együtt zuhanyozó fesztiválozó egy új rekordot állított fel, mint a legtöbb együtt zuhanyzó ember. Már csak ettől emlékezetes maradna a tizenharmadik Hegyalja, de korántsem ez volt a fesztivál tetőpontja. A szeszélyes időjárás ugyan nem bánt kesztyűs kézzel velünk, de lehetett volna sokkal rosszabb is. A csütörtök este lecsapó, pár percre áramszünetet is okozó vihar szerencsére egy koncertet sem mosott el, a tombolásban megfáradt tömeget pedig még fel is frissítette. Legalábbis az áramszünet első pillanatában felhangzó, majd szűnni nem akaró „Ingyen sör!” - kántálás nem arról tanúskodott, hogy letörte volna a jókedvet az égi áldás. Ahogy a Parov Stelar hipnotikus előadása is sokkal fontosabbnak bizonyult, mint az, hogy megússzuk száraz bőrrel és ruhával az estét. A hihetetlenül karizmatikus Danko Jones és az egyik legnagyobb bulit szállító Pendulum közé beékelt koncert küzdőterén igazi teltház volt.

Pénteken a finn Sonata Arctica, a brit Skindred és az amerikai Biohazard mozgatta meg a nagyszínpadok közönségét, de aki inkább a magyarokra volt kíváncsi az sem maradt szórakozás nélkül. A The Carbonfools és az Anima Sound System lágyabb dallamaikkal, a Soerii&Polek pedig csirkeruhás figurákkal és vetkőző lányokkal tarkított őrült színpadi produkcióval varázsolt mosolyt az arcokra. A „matiné” időpontra jutó koncertek is tobzódtak a nagy nevekben. A délután még éppen csak ébredező, sátraikból kikászálódó kempinglakókat a Beatrice, a Supernem, a Punnany Massif vagy éppen a Csík Zenekar szórakoztatta. De ha mégsem tetszett valakinek az adott program, néhány perc sétával a Tisza partján teremhetett, hogy megmártózzon a folyóban.

Tokajról beszélve természetesen nem maradtak ki a borok sem a programból. A fesztiválozók legnagyobb örömére, a minden második kapualjban található, rendkívül kedvező áron mérő helyi pincék könnyítették meg a frissítő nedűhöz való hozzájutást.

[caption id="attachment_29849" align="alignleft" width="200" caption="MTI Fotó: Balázs Attila"][/caption]

A beköltözés pillanatában, az izgatott sátorállítás és a helyszín felfedezése közben még végtelen hosszúnak tűnő napok végül gyorsan elrepültek, így szombaton már az utolsó, kissé borongós reggelre kelhettünk a Hegy'en. A megállás nélküli koncert- és buliáradat azért eddigre már nem maradt nyom nélkül. Legtöbbünk szomorúsággal vegyes megkönnyebbüléssel vette tudomásul: minden jónak vége szakad egyszer. Így, igaz nehéz szívvel, de szétrúgott lábbal és felismerhetetlenre ordított hanggal vágtunk neki az utolsó huszonnégy órának. Mint minden nyaralás vége felé, az Akkezdet Phiai igazi „Budapest hangulatot” árasztó ritmusai alatt, fővárosi létünkre feltámadt bennünk a honvágy, amit aztán a Kiscsillag és a lendületes Enter Shikari el is feledtetett. Ez alatt a kis idő alatt második otthonunkká vált sátorvárostól a Subscribe-on tombolva, a Stereo MC's-re ugrálva vagy éppen Szabó Balázs Bandájára táncolva búcsúzhattunk el, méltó befejezést adva ezzel a Hegy'en töltött időnknek. A vasárnap hajnali utolsó buli-hajrá után mindenki vagy így, vagy úgy, de beájult a sátrába, remélhetőleg legalább annyira jóleső fáradsággal, mint mi.

Tokaj békés kisvárosa négy napig mindennél hangosabban dübörgött. Azonban ahogy a Hegy' kiszívta az erőnket úgy fel is töltött energiával, sátorállam és fesztiválközösség lettünk, ahol a zenészek is velünk buliztak és a nap nélküli, ködös napfelkelte jelezte csak az "este"  végét. Jövőre a vérbeli, dögös Hegyalja Fesztivál mindenkit visszavár.