Balbec Beach-et első olvasatra valahova Amerikába képzelnénk, hosszú, napernyőkkel teli tengerparttal, fürdőruhás embertömeggel. Persze a címlap is segít, hogy ez a kép ültetődjön el fejünkben. Ez a Balbec Beach azonban valami teljesen más. Az író szerint „talán csak egy tengeri fuvallat, egy különös fénytörés, egy távoli dallam.” És még valami: aki olvasta Proustot és Az eltűnt idők nyomában-t, ismerősnek tűnhet a Balbec név, ez ugyanis egy kitalált, lényeges helyszíne a műnek. Dunajcsik nem véletlenül használja az elnevezést – Proust világát jeleníti meg mai, modern környezetben.

A kötet 13 történetet, novellát tartalmaz, mely az emberek közötti kapcsolatokra fókuszál. Maguk a főhősök híres emberek vagy éppen kevésbé. Mert nem ismerjük azokat a nőket, akik az egyik novella főhősének kapcsolatai voltak, majd sok évvel később a férfi arra eszmél, hogy két kapcsolata egymás karjai között keresett vigasztalást. Nem ismerjük a fiatal műfordítót sem, aki egy idősebb hölggyel vitatja meg a pornográfia titkait. Proustról és Freudról persze sokat tudunk, ám most soha meg nem történt találkozásuknak lehetünk tanúi a párizsi Ritz-ben. És így tovább…

Sajátos világ, különleges, néhol abszurd történetekkel, melyeknél már tényleg csak az „ízlések és pofonok” számítanak, hogy kihez áll közel vagy távol a stílus, mely néha kifejezetten szókimondó, néha meg romantikus, költői finomsággal vázolja az eseményeket. Aki nem szereti a kiszámítható fordulatokat, a megszokott kliséket, aki szereti a nyers valóságot, a néhol fellelhető abszurditást, a meghökkentő eseményeket, szeretni fogja ezt a kötetet is.