Az 1998-as Aranykéz utcai robbantás az elmúlt évtizedek egyik olyan eseménye hazánkban, amelyre mindenki, aki akkor már az eszét tudta, biztosan emlékszik. Az olajmaffia korszakába kalauzolja az olvasót Árpa Attila új könyve, amelyhez a szerző alapos kutatómunkát végzett. A történetben keverednek az igazság és a fikció szálai, ezt azonban olvasóként egyáltalán nem bánjuk: ettől lesz izgalmasabb, érdekesebb a sztori.

Miért igazságba oltott fikciós regényt szerettél volna írni?

– Mindenképpen hiteles, hihető könyvet szerettem volna kiadni a kezemből. Úgy gondoltamm, hogy ha egy olyan keretbe építem fel az én történetemet, amelyről az emberek tudják, hogy igaz, akkor hitelesebb lehet a mű. Sok regénnyel az a bajom, hogy nem tudom elhinni, hogy a szituáció, az egész valódi lehetne. Így ötvözve viszont létre lehetett hozni egy olyan írást, amely valósnak tűnik.

A kerettörténetet az 1998-as Aranykéz utcai robbantás, illetve az olajszőkítési időszak adja. Ez a korszak fogott meg?

– Ez az az időszak, amikor Magyarországon ténylegesen voltak maffiaháborúk, alvilági leszámolások. Arra, hogy Budapest belvárosában robbantottak fel valakit, szinte mindenki emlékszik. Mivel egyfajta keresztapa regényt akartam írni, ez a tökéletes kor hozzá. Személyesen nekem azért maradt meg ez az időszak, mert amikor Németországból, a békés, nyugodt városomból idejöttem, egy európai Chicagóban éreztem magam, ahol lövöldöznek egymásra. Nagyon furcsa élmény volt, borzasztóan meglepődtem, hogy Európa közepén létezhet ilyen helyzet.

Miért volt szükség a maffiatörténetben egy szerelmi szálra?

– Eredetileg azt szerettem volna, hogy a szerelmi szál legyen a középpont, a szerelem volt az, amit hangsúlyozni akartam. E köré épült az alvilági cselekmény, amely végül elég erős lett és előtérbe került. Fontos volt számomra az is, hogy kontrasztot is teremtsek két ember között: egymással szembe akartam állítani egy fiatal ember felemelkedését, tündöklését és egy maffiafőnök bukását. Kettőjük személyét pedig egy harmadik köti össze, a főnök lánya, akivel a fiatal srác, Levi egy furcsa véletlen folyamán találkozik és beleszeret.

Levi a lányért feladja a „bűnözői karriert”, és jó útra tér. Megváltoztathat valakit ennyire a szerelem?

– Igen, én hiszek ebben. Csak a szerelem az, ami megváltoztathatja az embert.

A történetet két szálon is nyitva hagytad. Tervezel folytatást a regénynek?

– Nem, egyelőre nem tervezem a folytatását, persze ha majd vasvillával követelik rajtam a második részt, akkor nem kizárt, hogy elgondolkozom a megírásán. Úgy érzem, azzal, hogy nem mondtam ki teljesen, kivel mi fog történni, hogy az olvasóra bíztam ennek eldöntését, érdekesebbé válik a kötet. Emellett pedig a vége magában hordozza azt az üzenetet is, hogy igazságot tenni csak Istennek szabad. A végén az olaszok Verdi Lombardok című művének egyik áriáját éneklik: „A bosszú kardja sújt, kímélet nincsen. Mert az, ki kardot ránt, kard által hull.”

A kötetben felfeded, hogy a szereplők közül, mely karaktereket ihlette valós személy. Kettner Istvánt például Wappler Lászlóról mintáztad, akit azzal vádolnak, hogy megbízást adott Szlávy Bulcsú megölésére és jelenleg szabadlábon védekezik. De más figuráknak is van valós ihletője, bár nem árultad el kik, mert ahogy a kötetben fogalmazol: „még mindig aktívan jelen vannak hazánk gazdasági és politikai elitjében”. Olvasta már valaki közülük a könyvet? Kaptál visszajelzést?

– Még nem kaptam visszajelzéseket. Bízom benne, hogy szól majd valaki például Wapplernek, hogy van egy könyv, amelynek az alaptörténetét az ő sztorija adja. Furcsa ember az, aki kijön a börtönből és rögtön elindul, hogy kiássa a holttestet. Érdekes történet az övé: Wappler nem bűnöző, hanem üzletember, aki egy szerelem miatt keveredett alvilági körökbe. De a könyvbéli cselekményeknek csak az alapját adja az ő esete, a leírtak 90%-a nem így történt, sok helyen változtattam a dolgokon, időben is eltoltam a cselekményeket. Azt gondolom, ha majd kapok is visszajelzéseket, azok sem lesznek negatívak, hiszen nem dokumentarista művet írtam, ráadásul minden karaktert – legyen az egy maffiafőnök – úgy ábrázolok, hogy van lelke, van bennük valami esendő is.

Könyvet írsz, műsort vezetsz (Szerencsekerék – a szerk.), forgatókönyveken dolgozol, filmet rendezel és színészként is feltűnsz egyes alkotásokban. Minek tartod magad pontosan, írónak? Színésznek? Rendezőnek?

– Talán a „show business man” lehet a megfelelő kifejezés, ez mindent lefed, amivel foglalkozom. Leginkább azonban filmkészítőnek mondanám magam. Mindig is ez volt a vágyam, forgatási helyszíneken, stábértekezleteken nőttem fel. A színészet is inkább hobbi, amit azért csinálok, hogy tanuljak, mint rendező. Minden egyes felvétellel töltött napon tudok valami újat tanulni, legyen az egy Die Hard-film forgatása, vagy a Ken Follett-regényből készült sorozat valamelyik részének készítése.

Milyennek látod a magyar film helyzetét?

– Úgy vélem, hogy a magyar filmesek nem tértek még magukhoz, továbbra is elmaradásban vagyunk. A filmkészítők még nem szoktak hozzá az új rendszerhez, a korábbi beidegződés miatt furcsán állnak hozzá, pedig már korábban is így kellett volna dolgozni. A művészfilmek terén erősek a magyarok, azonban a közönségfilmek elég gyengék nálunk. Remélem, hogy hamarosan előkerülnek majd olyan forgatókönyvek, rendezők, akik e téren is tudnak erőset, jót alkotni.

Van még más történet, amelyet meg tudnál írni?

– Rengeteg történet van a fejemben, ezért örültem ennek a felkérésnek is - mert így meg tudok nyugodni, hogy egy történet sorsát már elrendeztem, hogy ez már nem marad ismeretlen, nem vész el a sztori.

Ha tíz-tizenöt év múlva adnád a fejed hasonló, megtörtént eseményeket fikciós regénybe ágyazó mű írására, akkor a mai Magyarországról szerinted milyen sztorit vennél elő?

– Azért nem tudok erre a kérdésre válaszolni, mert az olajmaffia ügyleteiről sem tudtunk még a 90-es években pontos információkat. A robbantás után kezdtek el napvilágot látni az információk, utána álltak össze egy történetté az ügyek, de még így sem ismert minden részlet. Ami most zajlik hazánkban, arról még valószínűleg semmit nem tudunk. Illetve részleteket látunk, de nem ismerjük a hátteret. Én például biztos vagyok benne, hogy a korrupciós ügyek kapcsán is ki fog derülni, hogy mi vagy ki áll a háttérben, lesz köztük összefüggés.

Játék! Azok között, akik helyesen válaszolnak az alábbi két kérdésre, három darabot sorsolunk ki Árpa Attila könyvéből.

Kit robbantottak fel az Aranykéz utcában? Melyik televíziós csatornánál dolgozott hosszú évekig Árpa Attila, amelyről szintén könyvet írt?

A válaszokat a jatek@kultography.hu e-mail címre várjuk. Az e-mail tárgyába írják bele: Árpa Attila-játék
Beküldési határidő: május 7. hétfő, 12 óra

A játékban csak azok vehetnek részt, akik az e-mailbe beleírják a postacímüket is.