Az idén tavasszal teljes egészében átadott Zsolnay Kulturális Negyed eddig sem szűkölködött izgalmas programokban, de Márta István igazgató és csapata egy minden eddiginél változatosabb és érdekesebb programsorozatot állított össze, amelyhez voltak elég bátrak hozzá tenni a Zsolnay nevet is. Páva Zsolt polgármester köszöntőjében kitért arra, hogy ennek a Zsolnay Negyednek és a most először megrendezett fesztiválnak ki kell lépnie Pécs határain, országos, majd nemzetközi szinten is meg kell állnia a helyét. Három nap után nyugodt szívvel állíthatjuk, hogy ezek nem csak nagy szavak, az első lépések a városvezető szavait igazolják.

Nincs is jobb bizonyíték erre, mint a tegnap este. A szervezők meghívására ugyanis egyedül Pécsen adott koncertet az öt év után visszatérő Madredeus együttes. A helyszín a szintén Európa Kulturális Fővárosa projekt során felépült Kodály Központ volt, amely egyébként átadása óta több jelentős építészeti díjat megnyert. De önmagában mit sem érnének ezek a díjnyertes falak, ha időnként nem töltené meg őket az a zene, amit a Madredeus hozott a magyar nézőknek. 1985-ban az addig rockzenekarokban játszó gitáros Pedro Ayres Magalhaes és a szintetizátoron játszó Rodrigo Leao létrehoztak egy gitár–szintetizátor duót, és rockzenéről portugál folkzenére váltottak. Az együttes nevét első próbahelyüktől kölcsönözték, amely a Lisszabontól nem messze található Madre de Deus nevű templomban volt. Az azóta több felállásban is működő együttes visszatérésekor három új zenész csatlakozott az alapítókhoz, a hegedűkön Jorge Varrescoso és Antonio Figeiredo, csellón Luís Clode játszik, míg az új hang Beatriz Nunez lett.

Nehéz műfajilag besorolni ezt a zenei világot, amely egyszerre kortárs és könnyűzene, de világzenének is szokták nevezni, hiszen megtalálható benne a folkzene, a jazz, a spanyol gitárzene, és itt-ott brazil dallamok fűszerezik. Koncertjük is az Essencia címet kapta, nem csak a már említett műfaji sokszínűség miatt, de azért is, mert a zenekar eddig megjelent teljes repertoárjából, valamennyi korszakából hallhattunk dalokat. Nunez hangján érződik komolyzenei előképzettsége, amelyet mégis áthat a jazz, a végeredmény pedig egy léleksimogató utazás. A dalok természetesen portugálul szólaltak meg, de az énekesnő olyan elemi átéléssel adta őket elő, hogy néhány dal után a magyar nézők úgy érezték, pontosan értik a szövegeket, át tudják érezni a zenei és lelki mondanivalót. Beatriz magyarul köszöntötte a nézőket, majd angolra váltva időnként elmondta, hatalmas megtiszteltetés ezen a színpadon énekelni, és nagyon hálásak a fesztivál szervezőinek meghívásáért. Szavai mögött pontosan az az alázat bújt meg, amely az egész együttest jellemezte a színpadon. Mosolyogva integettek ki minden tapsnál, miközben a legnagyobb fegyelemmel játszották végig a dalokat.

[caption id="attachment_24123" align="alignright" width="300" caption="Palya Bea Boban Markovic oldalán is énekelt"][/caption]

A Kodály Központból aztán visszatértünk a Negyedbe, ahol már elkezdődött a Csík Zenekar koncertje, és újra megállapítottuk, hogy ez az együttes még jó ideig népszerű fellépő lesz, bármerre is jár, hiszen óriási tömeg gyűlt össze a Pirogránit udvaron, hogy hallhassa a magyar népi énekek gyöngyszemeit, amelyet időnként kortárs muzsikával színesítettek. Hallhattunk tőlük Kispál és Borz dalt, de Hobo is visszaköszönt egy dalban. A búcsú pedig "természetesen" a Quimby-től átvett Most múlik pontosan volt, amely még mindig hatalmas népszerűségnek örvend.

Csík Jánosék után Palya Bea következett, aki a kisebb technikai nehézségek miatt várakozni kényszerülő közönséget megénekeltette, hogy aztán kezdetét vegye a Szefárd est. A műfaj az egykor Spanyolországban élő zsidó zenéből táplálkozik, akik az 1500-as évek legelején menekülni kényszerültek az Ibériai-félszigetről. Miközben végighaladtak Dél-Európán, zenéjük keveredett az érintett országokkal, és így létrejött egy új műfaj, amelyben a zsidó zenei alapokra latin, török, és más déli dallamvilág épült. Természetesen Palya Bea magyar dalokat is írt erre a zenére, így egy minden szempontból színes estének lehettünk szem- és fültanúi. Palya Beát hallgatni amúgy is mindig különleges élmény. Közvetlensége miatt mindig nagyon szereti a közönség, miközben a színpadon tetőtől talpig zabolázatlan zene. Az éneklés az ő esetében nem egy tanult művészet, hanem a zsigereiből kitörő elemi erő, amellyel minden koncertjén megtölti a színpadot. Vibrál körülötte a levegő, és néhány perc alatt magával ragadja a nézőt.

Mellette mindenképp meg kell említeni két zenésztársát, Dés András ütőhangszereken, Bolya Mátyás kobozon és citerán játszott lélegzet elállítóan. A dalok között volt esküvői mulatós, anyósnak szóló nem túl hízelgő dal, és egy altató is, amelyet az énekesnő gömbölyödő hasát simogatva énekelt el. A Szefárd est természetesen óriási sikert aratott, Bea pedig pajkos kacsintással említette meg, hogy a tavaszi koncertjeikről lemez is megjelent, így nyugodtan essünk túlzásba, ha tetszett amit hallottunk. Tanácsát érdemes megfogadni, akinek nincs lehetősége élőben megnézni a szefárd dalokat (mi azt javasoljuk, hogy legyen alkalma), mindenképp hallgassa meg őket lemez formájában.

Fotó: BAMA.hu