Az apró, egy tipikus pesti bérházi lakás két szobájából kialakította Lakásgaléria igazán bensőséges hangulatot áraszt. Nem igazán érződik kiállító-térnek, inkább olyan, mintha egy műkedvelő nagybácsi csupán a fényképek iránti szeretetéből rendezte volna át kis lakását. Kivitte volna a bútorokat, és a takarosan fehér falakra kiakasztotta volna a kedvenc képeit. A kiállított művek is ezt az érzést erősítik. Az alkotó saját bevallása szerint is tematika nélküli a kiállítás. Minden képéből valami melegség sugárzik. Legyen a kép témája vallási vagy zenei, legyen a helyszín Amerika vagy éppen London, legyen az portré vagy csupán egy elkapott hangulat, érződik, hogy szeretettel készültek. Nem előre eltervezett művészetből, hanem tényleg, ahogy Bálint Péter is megfogalmazta „villanások ezek, amik megragadtak, és megpróbáltam megfogni őket”.

Ennek megfelelően szinte minden egyes kép más és más hangulatot áraszt. Lehet, hogy tematikája tényleg nincs a kiállításnak, de a két szobában elhelyezett közel harminc kép élesen két csoportra oszlik. A kicsit meseszerűen élénk, szinte valótlannak tűnő színekkel operáló fotók az első, míg a sokkal realistább, néhány esetben teljesen fekete-fehér, és kompozíciójukban is életszerűbbek pedig a másodikban kaptak helyet. Mert hiába nem célja, hogy egységet alkosson, a fényképezőt fogó ember mindig át fog világítani a képeken. Így történhetett meg itt is az, hogy a tematika-nélküliség mégis egy – vagy jelen esetben kettő - átfogó gondolattá válik.

A bensőséges, régi barátokkal és szakmabeliekkel zsúfolt megnyitón igazán családias, kellemes légkör uralkodott, valószínűleg a kiállítás ünnepi volta miatt is, lévén Bálint hatvanötödik születésnapjára kapta ajándékba kedvenc szabadidős tevékenységének bemutatását. Az ünnepelt szerint még túl fiatal egy ilyen jellegű, kicsit összegző kiállításhoz, de persze hatalmas örömmel fogadta, akárcsak az összegyűlt társaság a képeket. Mert hiába nem „profi” fotóssal van dolgunk, erős anyagot láthatunk, több kifejezetten kiemelkedő képpel. Az Architektura című, a Louvre üvegpiramisának acélvázát ábrázoló, absztrakt geometrikus kompozíció bizonyos szögből például majdhogynem 3D-ben látszik. Hasonlóan gyönyörű a Hitchcock szelleme Róma egén, ami, amellett, hogy tökéletesen megidézi a Madarak című filmet szinte olyan érzést kelt, mintha a képen lévő fa, madarakká válna, és az repülne keresztül a tökéletesen kék égbolton. A Szerelem 1. című fotó furcsán romantikus párt ábrázol: egy nő és egy férfi bámulja az alattuk fekvő város látképét valahol a Közel-Keleten, a nő hátán keresztben géppuska. De az angyalnak öltözött, cigiző élőszobor A dohányzás halált okozhat című portréjából az is kiderül, a humornak sincs híján a fotós.

De talán már így is többet mondtam el, mint kellett volna. A megnyitón elhangzott idézettel zárom a beszámolót, hogy aztán, aki úgy érzi, nézze meg a képeket, hadd beszéljenek ők maguk:

„Alapvető emberi igény, hogy amit látunk, megnevezzük. Mert nem elég, hogy valami megmutatkozik előttünk, a látottakat közölni kell, a kimondással pedig valósággá tenni. Biztosítani magunkat arról, hogy más is azt és úgy láthassa, ahogy én, hogy megoszthassuk az élményeinket. Legyenek önök is részesei Bálint Péter közlendőinek, nézzék, lássák és osszák meg egymással a gondolataikat, hogy közössé válhasson az, ami eddig leginkább csak az övé volt.”

A Lakásgalériát az érdeklődők a 1136. Budapest, Hollán Ernő utca 46. alatt találják.