Interaktív vacsoraszínházról van szó, tehát senki ne lepődjön meg, hogy helyszínül nem egy sötét kamaraszínház, hanem a gyönyörű Szabadság Kávéház szolgált ezen az estén. A kezdési időpont előtt néhány perccel már izgatottan moraljott a szép számban összegyűlt társaság, lassan megismerkedtünk az asztaltársainkkal is (ami fontos dolog, lévén egy „nyomozó csoportot” fogunk alkotni a hátralévő bő három órában). Majd megérkeztek ők, akikre mind vártunk, a szereplők. Csakhogy színpad híján közénk vegyültek, sorra járva az asztalokat egyeseknek bemutatkoztak, de leginkább csak örvendtek a viszontlátásnak. Így az is kiderült, hogy mi, a „nézők” most családtagok és barátok szerepében vagyunk jelen a vacsorán, ami a három fiú tragikus körülmények között elhunyt édesapjáról emlékezik meg. Na de egy jó krimiben egy haláleset sosem az, aminek látszik, főleg nem akkor, ha egy dúsgazdag és fiai által gyűlölt apát egy természetesnek tűnő agyvérzés visz el!

A történet szerint ugyanis ez volt Michelangelo Medici, a milliomos galériatulajdonos halálának oka – de csak miután túlélt egy szörnyű autóbalesetet. Nem csoda, hogy ezek után három fiára és menyére terelődött a gyanú, hiszen egyikük sem rajongott a papáért, a pénzéért viszont annál inkább. A négyfogásos vacsora békés elfogyasztását egy váratlanul betoppanó kotnyeles újságírólány zavarja meg, aki kérdéseivel szépen lassan megbontja a mézes-mázos családi egység felszínét. Ám ő sem tudhat mindent, nekünk, mint a fiúkkal bensőséges viszonyt ápoló vendégeknek kell utánajárnunk, vajon mi is történt valójában.

A fogások közötti szünetekben rendre felbukkanó család minden tagját lehetőségünk van kikérdezni, a kapott információkkal szembesíteni őket, megfigyelni a reakcióikat és következtetéseket levonni belőlük. A nyomozás során nem vagyunk teljesen magunkra utalva, Mia, az újságírólány vezeti a kezünket és irányítja a dolgok folyását – de bármennyire is úgy érezzük, sínen van a dolog minden fél órában érnek meglepetések, a remek végjátékról nem is beszélve.

A színészek részéről igazán embert próbáló feladat lehet egy ennyire spontánul alakuló darab végigjátszása, főleg, hogy nekik kell kézben tartaniuk az egész közönséget. De Béres Miklós, Szitás Balázs, Erdei Gergő, Mester Szilvia és Szakács Zsuzsa csodásan teljesítettek. Semmilyen határ nincs közöttünk, így a színházra vonatkozó íratlan szabályok sem érvényesek, nincs semmi, ami meggátolná az embereket abban, hogy egyszerűen ne figyeljenek oda. Szerencsés esetben - amilyen ez a szombati is volt - partnerként lép fel a közönség. Mindenki azonnal felvette a neki osztott szerepet, együtt szórakoztunk, éltünk a darabbal, és csak néhány alkalommal lépett ki egy-két, kissé zavarban lévő, de nagyon lelkes vendég a darab kereteiből. Mert ha egy családi vacsorán nem úgy kezdeményezel beszélgetést, hogy „A karakterleírásodban azt olvastuk, hogy…”, akkor bizony itt sem úgy kell! De igazán, ez legyen a legnagyobb hiba.

Különleges élményt nyújt a Vérkötelékek és valószínűleg a repertoár többi darabja sem okoz csalódást, Agatha Christie, Columbo és a Cluedo játék rajongóinak kötelező program!