A világhírű brit hegedűművészt a komolyzene fenegyerekének tartják nem igazán egy komoly zenészre valló külsejével és néha kissé pimasz modorával. Ez a profizmussal átszőtt lazaság azonban elengedhetetlen ahhoz, hogy a komolyzenét megszerettesse mindenkivel, de elsősorban a fiatalokkal. Ezt pedig élethivatásának tekinti.

A művész a Guiness Rekordok Könyvében is szerepel, mint a legtöbb eladott klasszikus lemez előadója; az 1989-es Vivaldi: A négy évszak felvételével. Ez is jól bizonyítja kivételes tehetségét, ami virtuóz technikájában nyilvánul meg, és amelynek segítségével egyedülálló friss energiát hozott a klasszikus- és kortárs zeneirodalomba. Az már önmagában sokat elárul róla, hogy már nagyon fiatal korában a világhírű hegedűművész, Yehudi Menuhin kedvenc növendéke volt olyannyira, hogy a mester egészen a haláláig maga állta Kennedy taníttatását.

A Menuhin iskolából egyenesen New York-ba, a Julliard Music of Schoolba ment, ahol az ünnepelt tanár, Dorothy DeLay szárnyai alá került. Karrierje során a világ összes részén koncertezett a világ leghíresebb zenekaraival és karmestereivel. Ezek közül is kiemelkedik egyik első nagy előadása a londoni Royal Festival Hallban 1977-ben, később New Yorkban 1987-ben, Franciaországban pedig 2004-ben mutatkozott be áttörő sikerrel.

A különc fickó mindig a média érdeklődésének a középpontjában állt, a nemzetközi televíziós szereplései sokszínűek és sokfélék voltak, és annyi bizonyos, senki nem tudott közömbösen elmenni mellette. A brit királyi családdal is jó viszonyt ápol, hiszen már többször muzsikált nekik nyilvános és zártkörű eseményeken is. A szakma is elismerte különböző díjakkal, amelyek közül az egyik legjelentősebb a UK Brit Awards-on elnyert az Év férfi előadóművésze címe lett. A hegedűművész azonban nemcsak a szigetországban, hanem több más országban is sok díjat kapott, többek között Svájcban, a Gold Rose of Montreaux-t.

Több sikeres lemeze után, a 2009-ben kiadott albumának a rá jellemező különcséggel az A Very Nice Album címet adta. A lemezen kirándulást tesz egy nem igazán klasszikus zenei világba saját zenekarával, a The Nigel Kennedy Quintettel, ahova a lengyel zenei élet négy legdinamikusabb zenészét hívta meg. Addigi Bluenote albumain a jazz klasszikusainak műveit dolgozta fel, de az A Very Nice Album-ot saját szerzemények és improvizációk színesítették. 2010-ben jelent meg a legutóbbi The Nigel Kennedy Quintet album, amelyen már főleg saját kompozíciói hallhatóak. A SHHH! olyan csemegékkel kápráztatta el a rajongóit, mint Nick Drake Riverman című dalának feldolgozása, amelyet nem más, mint Boy George énekelt el.