Egy páratlanul sokoldalú tehetséges művészként tart a szakma és a rajongóid is számon. Szirtes Edina a hegedűvirtuóz, a népdalénekes, a zeneszerző. Melyiket tartod ezek közül a hivatásodnak? Zenét szerezni szeretsz jobban vagy inkább előadni?

A legegyszerűbben muzsikusnak tartom magam, aki akkor is az, amikor már minden ereje elhagyta, semmi kilátás nem tárul a jövőre, vagy éppen elege lett mindenből. A zene és a zenélés öröme tart életben, és ad vigaszt. Mondom ezt úgy, hogy a zene "csak" alibi, valami magasabb szférába való betekintésbe, illetve arra, hogy érezzük, sokkal több van valahol odabent mindenkinek a szívében. A zeneszerzés is ezt bizonyítja. Amikor rátalálok egy dallamra, az maga a csoda számomra!

Amúgy miért pont Mókus? Honnan származik e szokatlan művésznév?

Kicsi koromból származik a nevem. A nagyobbacska lányok vettek szárnyaik alá a kollégiumban, és neveztek el így pusztán szeretetből.

Köztudott, hogy sok híres előadóval - legyen az komoly- vagy könnyűzenei – szívesen dolgozol együtt a saját zenekarodon kívül is. Kihez fűződik a legkellemesebb élményed?

Presser Gáborhoz, akinek zenéjén alakultam azzá, amivé lettem. Amikor vele játszhattam, fel sem fogtam, hogy mit csinálok, csak fentről néztem magam hitetlenkedve. Ott lehettem én, egy muzsikus lány az egyik példaképemmel egy színpadon. Nagyon sok példaképem van. Tulajdonképpen mindenki, aki mesterien, elszántan, kimagaslóan végzi a munkáját, vagy csak egy szót szól, amitől gazdagabbak lesznek az emberek.

A számos projektjeid között mennyi szabadidővel rendelkezel? Marad időd örömzenélésre? Ha teheted hová jársz kikapcsolódni, feltöltődni? Van kedvenc helyed?

Kedvenc helyem a hegyek legteteje. A legnagyobb öröm és ajándék, ha játszhatom. A kikapcsolódás talán leginkább az lenne, ha zökkenőmentesen odaérnék mindenhová a megfelelő kottákkal, hangszerekkel, mert mindenre jutna idő, ezért nem kellene idegeskednem.

Amikor lazítasz, kit hallgatsz leginkább? Kinek a koncertjére mennél el szívesen civilként?

Nagyon szeretem a hangoskönyveket és a rádiójátékokat. Ezeket hallgatom, ha utazom. Ha zenét hallgatok, akkor nem tudok lazítani, hiszen felpezsdít és feltölt, nyughatatlanná tesz. Szinte majdnem minden koncert és zene érdekel. Véleményem szerint mindegyik műfajban rengeteg elmondhatatlan tehetség és nagyság tevékenykedik.

Miért lett az a neve a lemezbemutató koncertednek, hogy Szerelmesezős koncert? Amúgy gyakran vagy szerelmes? Mennyire inspirál a munkádban?

Nagyon egyszerű és egyáltalán nem izgalmas ok miatt. Mert gyönyörű ez a szó! Aki pedig éppen szerelmes most, annak talán nagyon jól jön a mi koncertünk hangvétele. De ha nem szerelmes, akkor pedig lehet álmodozni arról, hogy milyen jó is az. Mindig az vagyok mindenkibe, akiből sugárzik valami megfoghatatlan. De ezt inkább szeretetnek nevezném.

Mennyivel másabb, formabontóbb hangzásában ez a két új album (Mókus és a Tao, valamint a Szerelmesezős) a korábban Tessék-lássék címmel megjelent szólólemezedhez képest?

Csak annyiban, hogy életemben először készítettem el olyan hanganyagot, amelyen mindent én játszottam fel. Rengeteg vonós hangszer és énekhang szerepel a lemezen. A hangzás pedig, ha a tanulmányaimat vesszük alapul, természetes tőlem. Az a sok-sok vonós hangszer... Elfogult vagyok velük szemben, bevallom.

Készülsz-e valamilyen különlegességgel a koncertre a rajongóidnak?

A különlegesség számomra maga a koncert, hiszen a Magyar Kultúra Napján lesz, aminél szebbet nem is kívánhatnék. De azért lesznek vendégeim, akikkel minden reményem szerint eddig még nem hallott formában játszuk el egy-egy ismertebb dalunkat. Ennyit előjáróban, a többi maradjon titok!

Milyen terveid vannak 2012-re? Hol láthatunk legközelebb?

Lesz új Fabula Rasa lemez, de most egy egészen új fordulattal! A Művészetek Palotájában is koncertezem egy különleges jazz trióval a Monamóval, melyet Nagy János és Mogyoró Kornél barátaimmal alapítottunk nem is olyan régen.