Kultography

Liliomfi: A forradalmár, aki életre kelti a kultúrát

Liliomfi: A forradalmár, aki életre kelti a kultúrát

Mádai Adrienn írása itt: - 2012-01-11 17:01

A Liliomfi lesz az ExperiDance 9. önálló produkciója. Miért épp Szigligeti Ede művére esett a választás?

Mindig vita tárgyát képezi, hogy mivel tudnánk mi magyarok megmutatni magunkat a világban. Én úgy gondolom, hogy a kultúra erre tökéletes megoldást nyújt. A nemzet a kultúrában él. A Liliomfi története is erről szól. A színészek városról városra, faluról falura járnak, és mindenhol otthon vannak, ez azért lehetséges, mert nem csak ismerik a kultúrát, de hordozzák is azt. Képesek énekelni, táncolni, szavalni és előadásaikkal felrázzák az álmos, unott, pesszimista embereket. A kultúra értékeit mi magunk, a művészek hordozzuk és adjuk át a közönségnek, ezekre az értékekre pedig vigyáznunk kell. Erre szeretném felhívni a figyelmet az új produkciónkkal, ez az üzenet, amelyet a Liliomfi tökéletesen közvetíteni tud. Ezért esett erre a műre a választás.

Liliomfiról a többségnek Darvas Iván jut eszébe, ahogyan szerelmet vall Mariskának vagy épp álruhában pincért játszik Makk Károly filmjében. Miben lesz más ez az előadás?

Az én olvasatomban merészebb mondanivalója van a történetnek, az én Liliomfim egy igazi forradalmár. Forradalmár, mert vállalja, hogy egy olyan városban, ahol csak a nemet ismerik az emberek, megpróbálja megváltoztatni a szemléletmódot, hogy mire továbbállnak, addigra az emberek az igent is ismerjék. Egy olyan városban, ahol nincsenek érzések eljutunk a szerelemig, sőt van, aki ebből továbblépve művész akar lenni. Mindezt nem erőszakkal, hanem a kultúra által érik el. Azzal, hogy megismertetik őket Shakespeare-rel, a zenével, a tánccal. A második részben városból faluba érkeznek, ahol, ha lehet még nehezebb a helyzetük: tipikus Pató Pál úr világgal találják magukat szembe, ahol nem történik soha semmi. Ezt az állóvizet kavarják fel egyszerű dalaikkal és néptáncaikkal.

Az ExperiDance mára már nem csupán egy társulat neve, hanem stílussá, fogalommá vált. Milyen táncokat láthatnak a nézők a Liliomfiban?

Az első rész a város, amit először egy modern világnak képzeltem el, ledobta magáról a különféle kortárs kezdeményezéseket, ezért kitaláltunk egy teljesen egyedi mozgásvilágot hozzá. A falu egyértelműen néptánc lesz, de nem tiszta, autentikus néptánc. Fitos Dezsőt és Kocsis Enikőt, a Honvéd Együttes volt vezető táncosait kértem meg, hogy segítsenek a falu táncos részének megalkotásában. A táncosaim „meghalnak” az előadás folyamán. A második rész gyilkos lesz.

Készült egy szövegkönyv is az előadáshoz Meskó Zsolt által.

Meskó Zsolt nem kimondottan szövegkönyvet, sokkal inkább egy jelenet-, mozdulatkönyvet hozott létre, amiben leírta, nemcsak azt, hogy mikor ki van színpadon, de azt is hogyan fejezze ki mozdulatokkal az adott táncos Szigligeti Ede szövegét. Mindez pedig nem egyszerű, hiszen a közönségnek meg kell értenie azokat a kifejezéseket, gondolatokat, amiket mi eltáncolunk.

Milyen látvány fogadja majd a nézőt?

Mira János díszlettervező álmodta meg a Liliomfi környezetét. Célszerű és dinamikus díszletet hozott létre, amely jól alakítható attól függően, hogy épp a faluban vagy a városban vagyunk. A jelmeztervezőnk Debreczeni Ildikó, akinek nem volt könnyű dolga, hiszen olyan ruhákat kellett alkotnia, amik nem csak a díszlethez passzolnak, de a kor szellemiségét is magában hordozzák, mindamellett, hogy alkalmasak a táncra is. Hasonlóképpen megdolgoztattam a zeneszerzőnket, Czomba Imrét is, amikor kértem tőle egy forradalmi Liliomfi bevonulózenét vagy épp egy unott, álmos város dalt, de a végeredmény zseniális lett. Ha jól végig gondolom nekem rendkívül kevés dolgom volt az előadás létrehozásával kapcsolatban. Zsolt megírta a jelenetkönyvet, ezután kértem zenéket, díszletet, jelmezt, a táncosoknak megmondtam, hogy milyen néptáncokat tanuljanak meg, majd végül összeraktam az egészet. Igen hálás feladat rendező-koreográfusnak lenni egy ilyen társulat esetében. (nevet)

2012-ben milyen további kihívások várnak az ExperiDancere?

Az új otthonunknak, a RaM Colosseumnak hála, elérkezett az az időszak az ExperiDance életében, amikor elkezdhetünk műfaji határokat feszegetni, ezért idén több dolog is vár még ránk. Az első ilyen kísérlet Szarka Gyula Toldija lesz, amit a Tavaszi Fesztivál keretében láthat majd a közönség. E darabban nem csupán táncosok, hanem színészek is lesznek, azonban hogy ők végül énekelni, szavalni esetleg táncolni fognak-e majd a színpadon, azt még nem tudom. Ezután következik a Monte Cristo grófja című musical, amelyet a Békéscsabai Jókai Színházban Szomor György rendezésében már bemutattak. Ez egy felújítás lesz úgy, hogy az eredeti darabba az ExperiDance-t  beletesszük, annak reményében, hogy valami pluszt tudunk hozzáadni az előadáshoz. A harmadik projekt az opera világába visz minket, szeptemberre pedig egy hatalmas meglepetéssel készülünk, amiről többet most nem árulok el.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása