Bár Hitler csatlósai is komoly erőfeszítéseket tettek a náci birodalom összeomlásakor, hogy a bizonyítékokat eltüntessék, a nürnbergi per - és az, hogy mindez Európa közepén játszódott - sokban segítette az események és az összefüggések utólagos feltárását, rekonstruálását. Éppen ezért a Führer ténykedéseiről számtalan könyv és film érhető el a kor iránt érdeklődők számára - nem így Sztálin esetében. Mivel a kommunista rendszerek Kelet-Európában és Oroszországban is jóval Sztálin 1953-as halála után buktak meg, bőven maradt idő, hogy a népirtó vezérrel kapcsolatos indulatok elcsituljanak, a bizonyítékok és az emlékezők elvesszenek a múlt homályában.

Éppen ezért hiánypótló a Sztálin és hóhérai című kötet, amely a történelmi részletek mélyreható vizsgálata mellett olyan kevésbé kézzelfogható fejtegetéseket is tartalmaz, mint a halálbüntetéssel fenyegető parancsmegtagadás és a gyilkosságokkal kapcsolatos erkölcsi kételyek között feszülő iszonyatos ellentét. Donald Rayfield nem Sztálin életrajzát vagy a Szovjetunió történetének ezen időszakát felölelő történelemkönyvet akart írni, hanem megvizsgálni azt, hogy miként vezetett Sztálin útja a hatalomhoz, milyen módon segítették bizalmasai és segítségükkel hogyan tarthatta meg hatalmát.

A könyv érdekessége, hogy a kilencedikként magyar nyelvre lefordított változatba már számos, az előző nyolc változatba az egyes fordítók által hozzáadott részletek is bekerültek, így az eredeti 2004-es angol nyelvű verzióhoz képest ez jóval gazdagabb kötetté válhatott - amelyet maga a szerző köszön meg a fordítóknak, kiemelve azt, hogy számos olyan szakember is dolgozott az egyes fordításokon, aki maga is átélte a sztálinista borzalmakat, szemben a brit szerzővel. Rayfield kíméletlen tárgyilagossággal mutatja be, hogy Sztálin emberei hányféle módon és milyen eszközökkel segítették elő a sztálini korszakot fémjelző tömegmészárlások, kirakatperek, tisztogatási hullámok és kivégzések megvalósítását.

A kötet a Park Kiadó gondozásában jelent meg.