Egyszer volt, hol nem volt, amikor én még kisgyerek voltam, volt nekünk egy mesekönyvünk. Ebből minden este előkerült egy-egy történet, amely egyszerre volt izgalmas, szórakoztató, vicces, és néha bizony nagyon-nagyon félelmetes. Amikor nemrég a kezembe vettem a General Press kiadásában megjelent Benedek Elek: A varjúkirály és más mesék című könyvet, egyből a hatalmába kerített a nosztalgia. A gyerekkorok estéi, amikor az olvasólámpa fénye keveredett a puha paplan érzésével, amiből csak a fejem látszott ki, amikor hallgattam régen ezeket a meséket. A mostani kiadáshoz Bányai Éva rajzolta az illusztrációkat, amelyek tovább színezik az utazásunkat.

Prücsök úr szerencséje, a gonosz testvér és a három zsák macskája, és persze Feketeország mind-mind olyan kalandra hívnak, amelyek ha mesébe illők is, mégis átéljük minden percét, még így felnőtt fejjel is. Benedek Elek személyében nem csak egy újabb magyar író jött világra 152 éve, de vele együtt, neki köszönhetően született meg a magyar gyermekirodalom is. Generációk nőttek fel a "nagy mesemondó" történetein, észrevétlenül egy szálat húzva a különböző életek közé. Persze olvastunk már akkor is Grimm-meséket, aztán persze később jött a Walt Disney világa, de Benedek Elek mindegyik közül kimagaslik. Nem csak azért, mert ő maga magyar, hanem mert a történetei is azok. Mert amikor az ő varázslatos történeteit olvassuk, valahogy az egész magyar valóság az Óperenciás tengeren és az Üveghegyen is túlra repül.

Éppen a fentiek miatt merem bátran állítani, hogy A varjúkirály és más mesékkel nem csak a gyermekeket ajándékozhatjuk meg, hanem saját magunkat is. Ezért ajánlom ezt a könyvet mindenkinek kivétel nélkül. Ha a gyerekek már elaludtak, tegyük oda az éjjeliszekrényünkre a könyvet, bújjunk be a paplan alá, és utazzunk!