A történet Bécsben játszódik, a főszereplő azonban egy magyar lány, Rebeka. Miért az osztrák fővárost választottad?

– Tudatos helyszínválasztás volt, aminek több oka is van. Egyrészt nagyon szeretem az osztrák fővárost és mondhatom azt, hogy picit ismerem is. Körülbelül 15 éven át évente 3-4 alkalommal töltöttük Bécsben a barátnőimmel a hétvégénket. Emellett szerettem volna egy külföldi, izgalmas helyszínt a cselekményeknek, de olyan városra vágytam, amelyhez az olvasók is kötődni tudnak. Bécs szerintem ilyen, mert valószínűleg az olvasók nagy része járt már itt.

A valóságshow-król írsz, nem feltétlen szeretetteljes stílusban, sőt néhol erősen pikírten...

– Teljesen vállalható dolog részemről, hogy ez egy görbe tükör, egy bizonyos ideig talán létjogosultsággal rendelkező médiaműfajjal szemben. De ma már ezek a programok erősen feszegetik a határokat. Rebeka története azonban túlmutat a reality-k világán: e népszerű televíziós program keretébe ágyazva az útkeresése a téma. De visszatérve az eredeti kérdésre, persze azt jól látod, hogy nem valóságshow-rajongóként jelenek meg, mint szerző.

Elgondolkodtató, amit leírsz. Miután valaki elolvassa, akaratlanul is megfordul a fejében, hogy vajon tényleg így működnek-e ezek a szériák. Olyan dolgokat írsz le, amiket biztosan tudsz erről a világról vagy kitaláció az egész?

– Ez egy fiktív regény, de persze vannak benne olyan dolgok, amelyekről én többet tudok mint egy átlag néző. Hangsúlyozom azonban, hogy itt nem feltétlen a magyar műsorokról van szó, hiszen néhány éve már Németországban élek. Például Izabella kétes kimenetelű a mellműtétét a valóság ihlette: egy német műsorban ez megtörtént, csak sokkal drámaibban, mert ott meghalt a lány.

Említetted Rebeka útkeresését. Neked is volt ilyen életszakasz az életedben, amikor annyira kerested magad, mint ő?

– Útkeresés nekem is volt az életemben, de nem teljesen oly módon, mint Rebeka esetében. A párkeresés nálam is mindig téma volt, de szakmai téren általában határozott elképzeléseim voltak , és soha nem feledkeztem meg a B-tervről. Rebekában persze én is visszaköszönök, egy-két történet az én múltamból való. Ami miatt még fontos volt számomra az ő útkeresése és a külföldi próbálkozása, az az, hogy szerintem általánosságban jellemző a mai világra az, hogy a 20-30 éves fiatalok külföldön próbálnak sikert.

Hogyan látod a 20-30 éves fiatalok körében a magánéleti kérdést?

– Nehéz ügy. Ha csak a saját környezetemben körülnézek, akkor kapásból tudnék mondani 5-6 kívül-belül nagyon klassz, nagyon szép lányt és mégis egyedül vannak. Ez nyilván társadalmi, generációs probléma, ráadásul a kor előrehaladtával biztos, hogy egyre nehezebb is párt találni, hiszen ennyi idősen az ember már kialakult személyiség, nehezen változik, megvannak a maga szokásai. Viszont úgy gondolom, ha valaki későbbi időpontban megtalálja azt az embert, aki a társa lehet, akkor sokkal valószínűbb, hogy a kapcsolat jól működik majd.

Rebeka történetét folytatod majd?

– Akár a jövőben Rebeka is visszatérhet majd, de most egyelőre más tájakon járok. A következő történet Dél-Kelet Ázsiában játszódik majd. De ebben a regényben is visszaköszön majd Budapest, illetve noha ez is fikció lesz, valós személy ihlette.

Manapság sok tévés személyiségnek, újságírónak jelenik meg regénye. Amikor a Bécsi kávé, pesti lányt elkezdted írni, nem gondolkodtál el azon, hogy biztos jó-e most ebben a tumultusban regényt kiadni?

– Szerintem, ha valaki elég régen ír, akkor nem gondolkodik el és nem is szabad elgondolkodnia ilyeneken. Én régóta írok, csak ezt sokan nem tudják rólam. Az persze nem biztos, hogy pozitív egy író életében, hogy a neve más területről ismert a nagyközönség előtt, mert akkor bizonyos előítéleteket le kell győzni. Nyilván a második-harmadik kötet után már nagyobb a bizalom az ember iránt. De a konkurencia, a verseny jó dolog.

Az írást látod most a jövődnek?

– Az anyaságot és az írást. Eddig nehezített pályán mozogtam, mert Borcsi itthon volt velem, így éjszaka írtam. Januártól azonban oviba megy és akkor „hivatali időben” dolgozom majd. Persze 15 év tévézés után nem mondom azt, hogy nem bukkanhat majd elő az is az életemben, de jelenleg jól érzem magam az anya és az író szerepben.