Végh György (1919–1982) író, költő, műfordító, az Újhold-nemzedék egyik legeredetibb tehetsége, azon a meseírók közé tartozik, akik a „felnőtt irodalomban” is elismerésre méltót alkottak. Gyerekkönyvei, meséi pedig – a hollywoodi meghatározás után szabadon - igazi „családi könyvek”: felolvasásukat az anyuka éppúgy élvezi, mint a mesét hallgató gyermek. A Képtelen képes ABC remek példa erre: az írás-olvasás első lépéseit „döcögve-nyökögve” végigbotladozó gyerek (és szülő) fellélegezhet miközben Végh György játékos, szellemes, fülbemászóan csengő-bongó versikéit bogozgatja, és Réber László ma már a műfaj klasszikus darabjainak számító mulatságos, csupa szín-csupa szív rajzait nézegeti.

Végh György származását, gyermekéveit dickensi romantika övezi. Törvénytelen gyermekként született, apja földbirtokos, akit elmegyógyintézetbe csuktak, társalkodónő édesanyja korán meghalt. A gyermeket a család nem ismerte el magáénak, idegen nevelőanyához került, ahol korán megismerte a testi és lelki szenvedéseket. A második világháborút fiatalon átélő Végh már gimnazistaként írt. Első önálló verseskötete, a Havas éjszakák 1941-ben jelent meg, majd prózakötetekkel és mesékkel jelentkezett. Már ekkor megnyilvánult játékos hajlama, melynek révén akadálytalanul és szórakoztatóan lépte át a reális és a szürreális hátárát. Nála a meseírás nem alárendelt tevékenység volt, hanem az életmű része. Önéletrajzi regénye, az Eszter zárófejezetében arról írt, hogy az írónak ösztönösen kell megtalálnia a neki legmegfelelőbb műfajt: "Ilyen öntudatlanul bukkantam rá húszéves koromban a versre, huszonkét éves koromban a mesére, és így találtam meg szintén huszonkét éves koromban az esszészerű regényt és az önéletrajzot, az önelemzést..." Végh mesealakjai, Pacsaji és Futyuri a magyar meseirodalom klasszikus figurái. Játékos képzelete a szürreális, a groteszk, az abszurd felé vonzotta – öntudatlanul is a Lewis Caroll-i fantasztikus mesevilág irányába haladva.

Ha valaki a budai Mária téren sétál és becsenget Futyuriék lakásába, esetleg abban a megtiszteltetésben részesülhet, hogy maga Don Makarémó nyit ajtót. Ez a különös név nem egy spanyol lovagot takar, hanem a lovagias, aprócska termetű, barna bundájú, ősz szakállú játék majmot, aki inkább csak úgy szereti hívatni magát, hogy Don Maki. Természetesen nem mindenki jár Budán, azonban Don Maki csínyjait megismerheti, mert a furfangos majmocskát gyakran felkeresi Daci Duci, akit meghitt barátság fűz hozzá. Don Maki mulatságos kalamajkákba sodorja barátját, de olykor saját maga is pórul kár.
Végh György humoros, sziporkázóan szellemes meseregényét Réber László ötletes rajzai illusztrálják.