Mi a nagyobb bravúr? Leírni egy regény borítójára annak csattanóját, és utána végig érdekesnek maradni, vagy vegyíteni azt amit mondjuk Tolsztojban és Marquezben a legjobban szeretnek az olvasók? Előre bocsátom, hogy Halász Margitnak mindkettő sikerült.

Az Éneklő folyó című regény egyfajta alcímeként olvashatjuk: Tisza-parti Anna Karenina történet. Ez persze vegyes érzelmeket válthat ki belőlünk, mert valaki vagy szereti az orosz realistákat vagy nem. Halász Margit a cselekmények helyszínéül a Tisza parján fekvő Kandicsfalvát választja, a történet pedig egy falusi rajztanárnő és egy cigány festőművész szerelme. A történet önmagában nem is lenne annyira érdekes, ha a témában rejlő rusztikus ösztönvilág ne lenne tapintható a regény minden sorában. Itt jön képbe Marquez, aki a maga latin-amerikai életvilágával szövi át történeteit, és amely egyértelműen annyira népszerűvé is teszi.

A jó regénynek szaga van. Nem az antik könyvek jellegzetes papírszagára gondolok, hanem arra az írói képességre amely sajnos egyre kevesebbek sajátja: a történet hangulatát fizikálisan érzékelhetővé tenni. Minden olvasó arra vágyik, hogy amikor a kezébe vesz egy könyvet, az varázsolja el. Vigye el idegen tájakra, lásson egy más világot, érezhesse annak ízeit, szagát, és mártózhasson meg képi világában. Ahogy Grecsó Krisztián fogalmazott: "Titokzatos, de csak annyira, hogy el lehessen bújni benne. Magadra maradhatsz vele: fölkavar és békén hagy. Él veled, ahogy egy régen látott falusi udvar." A költő szavai egészen pontosan leírják, mit jelent elolvasni az Éneklő folyót.

Külön fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem egy mesebeli fiktív tájon járunk, nem népmesei alakok próbáit meséli el az író. Hús-vér emberek ők, akik a mi gyönyörű Tiszánk mellett élik életüket, amely éppen elég ahhoz, hogy együtt tudjunk érezni velük, és kedvet kapjunk egy tiszai kalandhoz. Értsünk ez alatt bármit is... Mindezt anélkül, hogy egy percig is giccsesnek éreznénk a történetet.

Halász Margit regényét szívből ajánlom mindenkinek, aki szeretne egy kicsit elbújni, egy kicsit kalandozni, és szereti amikor egy regény utolsó sora után a legbelsőnkben bugyogó élményáradat egy mély sóhajban tör a felszínre. Mert amit olvastunk, célhoz ért. Otthonra lelt bennünk.

A regény a Geopen Könyvkiadó gondozásában jelent meg.