Soha nem látott tömeg gyűlt össze a Hajógyári szigeten, hogy megtekintse a pop kishercegét, aki jött, látott és mint egy igazi király: győzött. Lehetnek bármilyen sztárallűrjei a színpadon kívül, akarhatja a pápa wc-jét, hisztizhet, hogy ő nem engedi magát fotózni, az sem számít, mert ahogy megérkezett a színpadra, nem volt sehol, semmilyen sztárallűr. Nem volt lagymatag, „hol is van ez a Magyarország” típusú, "egy-másfél órácskát eljátszogatok nekik" gondolatvilág. Kiállt a világot jelentő deszkákra, és odatette magát – két és fél órányi hibátlan zenélés, amely magával ragadta a közönséget. Azt a közönséget, amelynek tagjai között voltak olyanok, akik igazából csak a videoklipes slágereit ismerik, de szép számban találtunk a sorokban, profi, igényes, a lagymatagot bátran lehúzó zenészeket, zenei szakembereket is. Megkockáztatom: még olyanok is buliztak a tömegben, akik igazából nem Prince miatt érkeztek, tán még csak nem is szeretik őt, csupán megvolt már a bérletük, korábban beköltöztek a fesztivál helyszínére, és nem volt jobb dolguk az estére.

Az 53 éves mester olyan energiával zenélte végig az estét – minden erőlködés nélkül –, amelyet a 20 éves, feltörekvőben lévő zenészek is megirigyelhetnek tőle. Tette mindezt zenei alázattal, minden nagyképűség nélkül. Az első egy óra alatt mindössze két slágert játszott (sajátot), illetve a repertoárba becsempészett egy kis Michael Jackson-t (Don’t Stop ’Til You Get Enough) is. Hatvan perc után azonban jött a Purple Rain, a nagy, (megérdemelten) Oscar-díjat érő sláger. Hullott a lila eső az égből. Ekkor megfordult a fejemben, hogy „ok, akkor még letol két-három slágert és vége.” De nem így lett: a blokk végén levonult, kérette picit magát – egyáltalán nem haragszunk rá ezért –, majd visszajött és újra ezer fokon égett, hibátlanul. De még mindig nem hittem, hogy fél óra múlva nem lesz vége ennek a csodálatos élménynek. Amikor feltette a kérdést, hogy „tudjátok, hány slágerem van?”, akkor én még magamban azt gondoltam, kicsit ironikusan „persze, csak ezek közül Te nem sokat adtál elő ma este.” Elhamarkodott ítélet volt.

Tényleg egy rossz szavam nem lehet a keddi koncertre. Briliáns volt a hangszerelés, a zenekar tagjai egytől-egyig remek zenészek, énekesek. Merészen nyúltak a dalokhoz, ennek ellenére minden az utolsó apró részletig egyben volt. Gondolkodtam, vajon megemlítsem-e, hogy a tervezetthez képest egy órával később kezdődött a koncert. Aztán úgy döntöttem igen, de csak azért, hogy elmondjam: ez sem érdekel senkit, senki nem hőbörög emiatt. Mert ahogy a húrok közé csaptak, feledtették azt, hogy várni kellett rájuk.

Talán nem tévedek, ha azt mondom: Prince már a nulladik napon feltette a pontot az i-re az idei Sziget Fesztiválon. Erős kétségeim vannak azzal kapcsolatban, hogy bárki túl tudja majd szárnyalni azt a teljesítményt, amit ő nyújtott kedden este. Bravó Sziget: remek választás volt.