A tulajdonosok még 2006-ban kezdték meg a nagyon lerobbant állapotban álló egykori vadászkastély felújítását. Céljuk volt, hogy eredeti pompájában, az egykori hangulatot megidézve állíttassák helyre a lényegében romos állapotban lévő épületet, amelyből a rekonstrukciós munkálatok idejére már csak a szivarszoba maradt meg viszonylag sértetlenül, minden mást újra kellett építeni. Az eldugott kastélyt egyébként Jankovich gróf építtette vadászkúriának.

Elegáns stílusban, magas színvonalon rendezték be az épületet, a szobákban és a folyosókon eredeti festményekkel, wellness-részleggel és természetesen a gourmet étteremmel. Már az elnevezés is jelöli, hogy a francia gasztronómiával van dolga az ide látogatóknak. Nem is akármilyen színvonalon. A étterem - szakmabeliek véleménye szerint - kizárólag a kúria túlontúl eldugott elhelyezkedése miatt nem kapta még meg a Michelin-csillagot.

De talán nem is ez számít, hanem az élmény. Egyébként itt nem is kizárólag csak ízekről van szó, a Chateau Visz önmagában hozzájárul ahhoz, hogy az étkezéssel eltöltött idő egy teljes élményt jelentsen. Az angol kert igazán az, amely hangulatával képes rabul ejteni azokat, akik egyébként is fogékonyak a harmincas évek nagypolgári stílusvilágára. A környezet jelenléte miatt bármilyen jó helyre is megyünk étkezni, nem összehasonlítható mindezzel.

[caption id="attachment_7900" align="aligncenter" width="660" caption="A képgaléria megtekintéséhez kattints a képre!"][/caption]

Még mielőtt azt is le merném írni, hogy "ízlések és pofonok", nézzük, melyek is voltak a fogások! Apropó! Nem is: annyit jegyezzünk meg, hogy Chateau Visz vendégévé lenni csak előzetes bejelentkezést és részletes egyeztetést követően lehetséges. A dolog lényege annyi, hogy megérdeklődik az ember fiától, hogy van-e allergiája, van-e bármi olyan hozzávaló, amit kifejezetten kerülni szeretne, illetve az is egy kérdés, hogy hány fogással tervezzen számunkra a konyha. Még mielőtt azt gondolnánk, hogy ez kicsinyes spórolás - hát nagyon nem! Az egyes fogások ugyanis komoly előkészítést igényelnek. A francia csúcsgasztronómiát egyébként sokan épp azért nem szívlelik, mert a fogások tulajdonképpen olyanok, mintha ízelítők lennének. Szóval - még ha fel is találom a spanyol viaszt ezzel -, de valljuk be, ez nem a gyomormegtöltős konyhai vonal. Érdemes tehát 5-7 fogással számolni, nem beszélve az előzetes és utólagos "ház ajándéka" meglepetésekről.

Ahogy az ízek, úgy az egyes összetevők is a szokásosnál picivel különlegesebbek. Az édességben természetes, hogy a belga csokoládénak is szerepet kell kapnia, mint ahogy a passion fruit és a mangó is a hozzávalók között volt. Az egyes tálalások mind-mind ünnepi eleganciával zajlanak, a felszolgáló pedig külön-külön elmagyarázza, éppen mi található a tányérunkon. Beszéljenek a fényképek, de annyit még mindenképpen érdemes megemlíteni, hogy főfogásként kacsát tálaltak fel, amely alatt a tészta lila káposztával volt töltve. Teljesen egyedi, mégsem zavaró újraértelmezése az ízeknek. Valójában itt az egyes kompozíciós elemek önállóan is megállták volna a helyüket.

Chateau Visznek egyébként két nagy hibája van: az igen borsos ára, illetve azok a fogások, amelyeket nem kóstoltunk meg.
[gallery link="file"]