[caption id="attachment_7537" align="alignright" width="270" caption="Őze Áron (Szigetváry Zsolt - MTI-fotó)"][/caption]

Daniel Glattauer műve először könyvben lett siker, majd Ausztriában a színházi közönséget is meghódította. A Gyógyír északi szélre hazánkban kedvelt könyv – az év könyvének választották –, most pedig megérkezett a színdarab is. A regényben megismert Emmit Fullajtár Andrea kelti életre, Leo gondolatait Őze Áron tolmácsolja.

Emmi egy nap véletlen ír Leo Leikének: a Like újság előfizetését szeretné lemondani, de elgépeli az e-mail címet. A félrement üzenet egy hosszas levelezgetés kezdete lesz, végül a két személy virtuálisan egymásba szeret. Egy idő után a páros kénytelen feltenni magának a kérdést, hogy vajon a kapcsolatuk az életben is megállná-e a helyét vagy csak virtuálisan létezhetnek egymás számára?

Én magam olvastam a könyvet, elárulhatom: nem hogy tetszett, de kimondottam imádtam, ezért nagyon vártam a színpadi változat bemutatóját is. Volt bennem némi félelem, hogy hogy sikerül majd egy e-mailekből álló történetet élő szereplőkkel, színműként visszaadni, de szerencsére az előadás nem okozott csalódást. Ebben persze nagy része volt a két szereplőnek, Fullajtár Andreának és Őze Áronnak is, akik lubickoltak a szerepükben. Érdekes volt szembesülni azzal, hogy egy-egy helyen ők a testbeszédükkel, arc- és hangjátékukkal mennyivel másabbá tették az adott levelezést, helyzetet, mint amilyennek én az olvasás közben elképzeltem. Fullajtár Andrea teljesen más típusú nőt formált meg, mint amilyen a könyv alapján az én lelki szemeim előtt megjelent, de ettől még érdekesebbé vált számomra a produkció. Kíváncsi voltam rá, hogy vajon ők hogyan képzelik ezt a két karaktert. Ismertem a történetet, ennek ellenére minden egyes új pillanatot vártam, hogy mi történik majd hőseinkkel, kíváncsi voltam, hogyan élik majd meg az újabb és újabb e-mail érkezését. Egyetlen dolog, ami zavart a színpadi adaptációval kapcsolatban: a jelmeztervező munkája. Fullajtár Andrea számos alkalommal átöltözik és az esetek legalább felében olyan felső van rajta, amely mindent láttatni enged. Melltartó pedig sehol. Nem tudom megmondani, hogy miért, de számomra ez zavaró volt ennél az előadásnál.

A produkciót egyébként azok is élvezik, akik nem olvasták a könyvet. Én olyan partnerrel néztem végig az előadást, aki korábban a kötetet nem vette kezébe és neki is tetszett a mű. Noha elmondása szerint néha azért felment a pumpája a sztori kapcsán, mert ő teljesen más történést várt volna. Viszont azt elhatározta: a könyvet is elolvassa.

A szerzővel hamarosan interjút is olvashattok itt, a Kultography-n.