Mostanában nem panaszkodhat a koncertre járó közönség, tökéletes fellépést tökéletes követ: Roxette, Roger Waters, alig egy héttel ezelőtt Sting és július 5-én este Santana. Igazán nem lehet okunk arra, hogy bármi rosszat mondjunk a nyár eleji zenei felhozatalra.

A tegnapi koncert kapcsán csaponganak bennem a gondolatok. Nem kell megijedni, egy rossz szót nem tudnék rá mondani, de annyira magával ragadó volt az este, hogy újabb és újabb dolgok jutnak eszembe. Az első meglepetés akkor ért, amikor beléptem az Arénába és megláttam, hogy telt ház várja a zenészt. Őszinte leszek: nem gondoltam volna. Mint ahogy az is meglepett, hogy a sokszor egyébként igencsak ellenálló magyar közönség, önfeledten bulizott. Ami nem is csoda, hiszen én magam is csak akkor tértem vissza a mindennapokba, amikor körülbelül 2 óra 45 perc eltelte után kigyúltak a fények az Arénában. Egészen addig nem volt más, mint a zene, amely magával ragadott és elrepített a hétköznapok problémáiból egy álomvilágba. Mint egy jó elnyújtott szeretkezés – magával ragad és a mennyekbe repít.

Még az sem zavarta az élményt, hogy néha a mexikói származású zenész egy kicsit hosszabban beszélt a szeretetről, a szellemi szabadságról, a szerelemről, mint kellett volna. De azt is elmondta: szerinte Szabó Gábornak szobrot kellene állítani Magyarországon. Santana rövid időn belül a második ismert zenész, akitől a magyar dzsessz zenészről hallok: nemrég Sergio Mendes emlegette nekem a nevét. Érdekes, hogy mi itthon szinte nem is ismerjük a méltatlanul fiatalon elhunyt zenészt, neve feledésbe merült, miközben világsztárok emlékeznek meg róla.

Nem véletlen lett Guitar Heaven (Gitár Mennyország) Santana legutolsó albumának címe: ilyen zenére csak egy isteni zenész képes. Az ember a fellegekben jár, amikor a játékát hallgatja. Az egész csapat profikból állt, örömzenélés volt az egész, amelyet ugyanúgy élvezett maga a sztár, a zenekarának tagjai és a közönség is. Santana mesteri arányban keverte a populárisabb, énekes-, illetve a tiszta zenéről szóló, szöveg mentes részeket. A programból természetesen nem maradhattak ki az olyan nagy slágerek, mint a Maria Maria, a Black Magic Woman és a Corazon Espinado.

Óriási ováció fogadta a zenész feleségét is. A nő, aki egykor elrabolta Santana szívét – és még mindig nem adta vissza –, olyan dobszólót nyomott, hogy mindenkinek leesett az álla. Míg az asszony játszott, a férj pihent, arra azonban a pihenő alatt sem volt képes, hogy lemenjen a színpadról. Ott sertepertélt az asszony körül, és még a kivetítőről is átjött, hogy milyen szeretettel van iránta és a zenéje iránt.

Van egy olyan érzésem így az estére visszagondolva, hogy Santana nem tud hibázni. Mindig tökéletes zenei élményt nyújt, igazi mestermű, amit letesz elénk. Aminek minőségét még csak azzal sem csorbítja, hogy későn kezdené a koncertet és várakoztatná a közönséget (pontban este nyolckor a húrok közé csapott) vagy hogy keveset játszana és ezáltal űrt hagyna rajongóiban.

Santana most is bebizonyította azt, hogy szeret hazánkban játszani: ezt korábban ő maga maga nyilatkozta, és akárhányszor itt jár, ezt tettekkel mindig alá is támasztja.