Kultography

„Soha ne adjuk fel az álmainkat” – interjú Serbán Attilával

„Soha ne adjuk fel az álmainkat” – interjú Serbán Attilával

Kultography írása itt: - 2011-05-08 11:30

- Nem egyszer hallottam, illetve olvastam már rólad, hogy lélekben ugyanaz a kisfiú maradtál, aki annak idején elindult Kárpátaljáról az álmai után. És emlékszem, évekkel ezelőtt, az első találkozásunk alkalmával nekem is feltűnt az a tisztaság és csillogás a szemedben, ami nem lehet megjátszott ártatlanság műve.

- Örülök, ha ilyennek látnak, és ha te is ezt gondolod rólam (mosolyog). Jó ezt hallani, mert úgy érzem, soha nem felejtettem el, honnan jöttem. Máig nagyon szeretem Kárpátalját és a szülővárosomat, de hamar rájöttem, hogy el kell jönnöm onnan – az álmaimat követve.

- Akárcsak a József és a színes szélesvásznú álomkabát címszereplője, csak te nyilván magadtól mentél, nem pedig mások akaratából.

- Igen, ugyanúgy ki kellett lépnem az otthon biztonságából a nagy álmokért. Ezért is érzem úgy, hogy József szerepe új dimenziókat nyitott meg előttem, és rajta keresztül önmagamat is másként láthatom. És az én álmaimból szintén sok minden megvalósult, de közben remélem, nemcsak kisfiú tudtam maradni, hanem jó ember is.

- Otthonról milyen értékeket hozol?

- Családcentrikusságot mindenképp, hiszen nagyon szeretem a családomat, szüleimet. Volt, hogy fél évig nem láttuk egymást külföldi munkáim miatt, de amikor végre találkoztunk, mindent ugyanott tudtunk folytatni, ahol korábban abbahagytuk. A családcentrikusság mellett a pozitív gondolkodást is sokra tartom: soha ne adjuk fel az álmainkat, céljainkat, mert akkor nem lesz miért élnünk.

- Emellett gondolom, a kemény munka tiszteletét és a fegyelmezettséget is korán elsajátítottad.

- Igen, de ehhez a táncosként eltöltött évek is kellettek: ott tanultam meg azt a fegyelmet, amit később a színház világában is tudtam kamatoztatni.

- Apropó színház: játszottál többek közt a Macskákban, a Rentben, a Spamalotban, a már említett József és a színes szélesvásznú álomkabátban és a Jézus Krisztus Szupersztárban is. Azt ugye nem tőlem hallod először, hogy sokoldalú művész vagy?

- Többen is kiemelték már, és nagyon jól esik ezt hallani (mosolyog). Talán abból adódhat ez a sokoldalúság, hogy a színészi munkát, az éneklést és a táncot igyekszem a lehető legjobban összecsiszolni. És ha ez tetszik a közönségnek, akkor igazán boldog vagyok.

- Szinte mindig árad belőled a derű és a harmónia, ezért is jutott eszembe, hogy vajon a negatív karakterek megformálásával hogyan boldogulsz?

- Úgy gondolom, a gonosz figurákban mindig több van, így a színészeknek általában nehezebb ezeket megformálni, mint egy letisztultabb, egyszerűbb szereplőt. Nekem mindig kihívás egy Júdás, egy Szergej Jeszenyin, vagy a Volt egyszer egy csapat című darabban Thomas Malloy. Ezeknél a karaktereknél általában tágabb játéktér van, szélsőségesebb érzelmeket lehet megjátszani, sőt, szerintem sokkal többet lehet ezekből tanulni, és mélyebbre lehet menni.

- A Júdást illetően ez nem is lehet kérdés.

- Nem. Ott nincs két egyforma előadás. Mindig más lelkiállapotban kerülök be a színházba, ezért másképp kezdődik el számomra is a darab. És ami még furcsább, hogy a végén teljesen eltérő érzéseim vannak, mint mondjuk előző este. És itt elég komoly dolgok játszódnak le a fejemben, illetve a lelkemben.

- Kemény lehet egy öngyilkosságot eljátszani, méghozzá hitelesen: ehhez a legmélyebbre kell menned, a szó legteljesebb értelmében.

- Igen, ez a teljes dráma. Ha ott egy színész nem tud minden sallangtól megszabadulni, és teljesen kivetkőzni önmagából, akkor felesleges színpadra lépnie, mert nem fog megvalósulni, aminek meg kell valósulnia – sem benne, sem a nézőkben.

- ...akik aztán nagyon megsajnálják szegény Júdást.

- Próbálom őt úgy alakítani, hogy sajnálható legyen. Hiszen ő is csak egy eszköz, elszenvedője a történetnek: meg van írva, amit el kell követnie, így ő is áldozat. Meg akarja menteni a barátját, Jézust, de ez nem sikerülhet. Tehát óriási dráma az övé, és örülök, hogy a Madách Színházban Szirtes Tamás igazgató úr úgy döntött, hogy a darabban tulajdonképpen Júdás szemszögéből követjük végig Jézus utolsó napjait.

- Nemcsak agyban, illetve lélekben lehet megterhelő Júdás szerepe, hanem valószínűleg a hangodat is nagyon igénybe veszi, hiszen elképesztő magasságokat kell kiénekelned.

-Nagyon fontos, hogy minden előadás előtt eleget alhassak, kipihent legyek, akkor nincs probléma. Emellett az is lényeges, hogy ne legyenek más, nagy hangi igénybevételt jelentő elfoglaltságaim egy-egy Jézus-szériában, mert csak akkor tudom a maximumot kihozni magamból. Ezen kívül a rendszeres gyakorlás, úgymond a szerep torokban való tartása is fontos: három-négy hónap után vissza kell énekelni.

-És gondolom, igyekszel megúszni minden megfázást.

- Természetesen, mivel egy megfázás, vagy bármilyen más felső légúti megbetegedés megakadályoz abban, hogy önmagamhoz képest legalább száztíz százalékosan próbáljak teljesíteni.

- Ez már szinte több is, mint maximalizmus.

- Ez az óriási bizonyítási vágy nálam valószínűleg a tánccal töltött évek hozadéka. Nem voltam rossz táncos, persze a klasszistól kicsit messze álltam, ezért folyamatosan bizonyítanom kellett, hogy jó vagyok. És máig folyamatosan azt érzem, hogy még nem vagyok kész. Szerintem a lehetőségek és kihívások azért jönnek az életembe, hogy megoldjam őket. Amikor legutóbb például egymás után háromszor játszottam Júdást, annak úgy indultam neki, hogy minden alkalommal jobbnak kell lennem az előzőnél, és remélem, ezt sikerült is megvalósítanom.

- Annak idején külföldi munkákra is azért jelentkeztél, hogy tanulj, fejlődj, bizonyíts?

- Igen. Minél több meghallgatásra el akartam jutni, és bár legtöbbször az utolsó pillanatban kiderült, hogy mégsem engem keresnek az adott szerepre – akár a magasságom, akár a német kiejtésem miatt –, mégis mindig tanultam ezekből a lehetőségekből. És végül a kemény munka meghozta gyümölcsét, hiszen egy belső meghallgatás után mégis kikerültem Bécsbe, az Elisabeth című musicalbe, és egy évet tölthettem kint. Ez munkatapasztalatként és lélekben is nagyon sokat adott nekem.

- Ahogyan szerintem a Csináljuk a Fesztivált hatodik évadja is, amit megnyertél a Queen Who Wants To Live Forever című dalával.

- Bevallom, egyáltalán nem számítottam a győzelemre. Bár nagyon jó dalt kaptam, de rengeteg olyan sláger, illetve tapasztalt, nagy rajongótáborral rendelkező, remek énekes szerepelt a műsorban, akik nyerhettek volna. Mégis lehetett egy olyan belső töltete annak, ahogyan előadtam ezt a Queen-dalt, hogy végül a legtöbben rám szavaztak. Az eredményhirdetés pedig szó szerint lesokkolt, de utána napokig a fellegekben jártam.

- Hasonló örömet éreztél akkor is, amikor megjelent első szólólemezed, a Premier Musical Tour?

- Valamelyest igen. Tudod, a közönség nagyon várta már az első albumomat, és gyakran kérdezgették, mikor rukkolok már elő egy szóló CD-vel. Bennem viszont sokáig nem állt össze a kép, hogy pontosan milyen dalokat is válogatnék össze egy ilyen lemezre. József szerepe után érkezett el az a pillanat, hogy tudtam, mi az az irány és minőség, illetve azok a nem túl elcsépelt dalok, amivel ki szeretnék jönni. A lemezbemutató koncertre anno egy hónap alatt elkeltek a jegyek, és nagyképűség nélkül állíthatom, hogy óriási siker volt. És csak pozitív kritikát hallottam vissza arról az estéről.

- Negatívat nem?

- Senkitől. De ez úgy érzem, nagyban köszönhető annak, hogy hatalmas segítséget kaptam a zenészektől, a tánckartól, a menedzsmenttől, a kiadótól, és még sokáig sorolhatnám, hány ismerőstől, baráttól, munkatárstól.

- Úgy tudom, nemcsak a kollégáid, hanem a rajongók véleménye is nagyon fontos számodra.

- Igen, és bár nem szeretem a rajongó szót, annak nagyon örülök, hogy egyre többen vannak: a „kemény maghoz” időről időre csatlakoznak emberek. És örülök, hogy ilyen intelligens, jó gondolkodású, minőségre vágyó embereket sikerült bevonzanom, akiknek ezúton is köszönöm a sok szeretetet és támogatást.

- Úgy tudom, elmúltál harminc…

- Ne szépítsd: 35 leszek augusztusban (nevet). De nem zavar, sőt, nagyon élvezem. Rengeteget fejlődtem az elmúlt években, és a hangom is átalakult: kicsit testesebb lett, érik, tehát ezzel sincs gondom.

- Ezek szerint öt év múlva kerek születésnapot ünnepelsz: szerinted hol leszel 40 évesen?

- Bízom abban, hogy a kölyök arcomnak köszönhetően még sokáig játszhatok olyan karaktereket, amelyeket ebben a korban már nem lehetne. A hangfajomat tekintve viszont már más a helyzet, mert nem tudom, hogy 40-45 évesen magas-tenor hangfajjal mik azok a szerepkörök, amiket még rám osztanának a rendezők. Így ez számomra is meglepetés lesz.

- Öt-tíz év nagy idő, addig még popkarriert is építhetsz.

- Hosszú távon nagyon jó lenne, de egyelőre a közeljövőről tudok beszélni: most készülök egy szóló dallal, amit egy hónapon belül szeretnénk megjelentetni. A szám tulajdonképpen az életemről szól – fiatalos, lendületes, pop-rockos hangvételű, kicsit komolyabb szöveggel. Szeretnénk hozzá egy videoklipet forgatni, és ha a rádiók is játsszák majd, remélem, a közönség is megismeri és megszereti.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása