Előző filmje, a Pola X kapcsán látogatott utoljára Magyarországra, és ugyanekkor kezdett el nyitni a sajtó felé is, hiszen előtte nem szeretett nyilatkozni. Volt valami különösebb oka ennek az elzárkózásnak?
Egyszerűen túl félénk voltam. Sosem tanultam a filmkészítést, és attól tartottam, egy nap lelepleződik, hogy csak egy szélhámos vagyok, aki filmeket csinál. Igazából ettől még mindig félek. De utazni akartam, új emberekkel megismerkedni, ennek pedig ez a nyitottság a módja. Még mindig nehéz, de próbálkozom.
Nagyon fiatalon, 19 évesen rendezte az első filmjét, és már abban fellelhető a filmes szaknyelv használata, főként a „motor" szó kettős értelmezése (egyrészt a konkrét gép, másrészt a forgatás beindítását jelenti - a szerk).
A Holy Motors pedig mintha magáról a moziról szólna...
Nem igazán értem a „miről szól"-jellegű fejtegetéseket. Szerintem egy filmnek nem kell szólnia valamiről. De a kérdésre visszatérve, igen, a gépeknek mindig is sok közük volt a filmhez, főleg a némafilm-korszak hatalmas kameráival. Abban az időben úgy érezte az ember, mintha isten szemén keresztül látná a szereplőket, különleges pozíció volt filmet nézni. Ezt a varázst aztán a hangosfilmre váltásnál elvesztette, a film valóságos lett, a kamerák pedig kisebbek, ma pedig már bárki két kattintással hozzájut bármilyen mozgóképhez a YouTube-on. A film az egyetlen művészet, amit fel kellett találni, a többi mindig is körülöttünk volt, és mint ilyen szoros kapcsolatban áll a gépekkel.
A régi filmjeit visszanézve sem fedez fel bennük tudatos utalásokat?
Nem szoktam újranézni a filmjeimet, nem is akarom. Igaz, az éppen folyó digitalizációs munkálatok miatt beléjük kell pillantanom, hogy leellenőrizzem az eredményt, de ilyenkor csak néhány múltbéli képet látok. Ha nem lenne muszáj még ennyit sem szeretnék látni. Az Egy fiú és egy lány 20 éves jubileumi vetítéséről is kisétáltam.
Az első három, trilógiába rendeződő filmjében a középső film közepén feltűnik egy cameo erejére, és most a Holy Motorst is Ön nyitja, a szürreális szobából egy moziterembe tévedő férfi szerepében. Miért voltak fontosak ezek a beugrások?
Őszintén szólva a trilógia-beli szereplésemre nem is emlékszem már. A Holy Motorsnál viszont egyszerű a képlet: kis projektnek indult a film, és csak azért szerepelek benne, mert a hosszú kihagyás után vissza akartam szoktatni magamat a filmezéshez. Nem szerettem az előző, nagy költségvetésű filmjeimet csinálni, kellett egy új út, talán ennek az első lépése ez a kis szerep.
Miért tartott ekkora szünetet?
Az utolsó két filmem anyagilag bukás volt, nem nem akartam utánuk forgatni, nem tudtam. És kissé elegem is lett az egészből. Mert minden forgatás végét kudarcként élek meg, de attól még remélem, hogy legalább az emberek megnézik. De ha már ez sincs meg, akkor minek csinálni az egészet?
Az eltelt időben meg nem valósult terveket fel fogja még használni?
Nem hiszem, nem szoktam visszamenni a múltba. Azoknak akkor és ott kellett volna megvalósulniuk, nem így történt. De sosem a pénz volt a baj, azt mindig lehet találni, viszont olyan embereket, akikkel szeretek és tudok bizalmasan együtt dolgozni nagyon nehéz. Szerencsém volt a húszas-harmincas éveimben, akkor voltak körülöttem ilyen emberek, de aztán az élet külön utakra sodort minket, van aki meg is halt. Egyszerűen ennyi időbe telt a helyüket betölteni.
Ilyen régi munkatárs a főszereplő Denis Lavant is. Kifejezetten rá írta a Holy Motorst?
Igen, ez a film nem készülhetett volna el nélküle, neki lett kitalálva. A való életben egy sarokra élünk egymástól, de a köszönésen kívül nem beszélgettünk soha. A Tokyo forgatásán jöttem rá, hogy bár Denist mindig is remek színésznek tartottam, akkorra lett olyan jó színész, hogy igazából nincs olyan, amire ne lenne képes. Aztán őt szem előtt tartva alakult ki ez a sci-fi történet, ahol egy limuzinban utazó férfi életről-életre halad. Voltak részek, amiket más filmben akartam felhasználni, volt amit direkt ebbe képzeltem el, de Denis az, ami összetartja őket.
A Holy Motorsban több, a szereplők régi munkáira, vagy az Ön előző filmjeire való utalást is láthatunk. Ön szerint fontos ezek ismerete, vagy anélkül is élvezhető a film?
Ezekre én nem utalásokként gondolok, nem is érzem őket tudatosnak. Persze, a mozi az életem része, és ezért ezek a visszhangok csak úgy átszivárognak a filmjeimbe. A Holy Motorst megmutattam 13-15 éves gyerekeknek, és úgy tűnt, értették, minden előzetes tudás nélkül is. Szerintem ez egy egyszerű film, a filmek mindig is egyszerűek voltak és lesznek. Az emberek akciót akarnak látni a vásznon. Ezért is nem Juliett Binoche-sal forgattam végül azt a részt, ahol A Pont-Neuf szerelmesei-beli híd látszódik, mert elveszett volna a jelenet a nosztalgiában. Ez egy sci-fi, és éppen azért szeretem a sci-fiket, mert a jelen világunkról szólnak.
Helyette Kylie Minogue kapta a szerepet, aki énekel is benne. A zene mindig is fontos elem az Ön filmjeiben...
Igen, mint sok kamaszfiú én is zenélgettem fiatalon, és még mindig úgy gondolom, hogy a legszebb élet az, amelyikben ott van a zene. De hiába voltam szerelmes a zenébe, a zene nem volt szerelmes belém, úgyhogy az általa okozott tiszta boldogságot a filmjeimben próbálom újjáteremteni. Meg akarom mutatni a zene erejét. Az említett jelenetben például két szerető húsz év után újra találkozik. Képtelenek beszélni a múltjukról, arról a szörnyűségről, ami történt, és végül a zene, a dal az, amiben meg tudnak nyílni.
Ha – annak ellenére, hogy az ilyen értelmezésekben nem hisz – el kellene mondania, miről szól a Holy Motors, mi lenne az? Önnek miről szól?
Arról, hogy hosszú ideig nem tudtam filmeket készíteni, a dühről, amit emiatt éreztem, ebből született a Holy Motors. De valóban nem tudok ennél mélyebb interpretációval szolgálni, ezen sosem gondolkozom. A filmjeim egyszerűen csak filmek. Amíg készíted őket addig leköti minden idődet, csak mész előre munkafázisról munkafázisra egy alagútban, ahol nem nézel vissza, amikor egy lépéssel elkészültél. Én is csak a végén, a vágóasztalon fedezem fel a filmjeimet, úgyhogy még számomra is rejtélyesek.
majd kapni, ez közel van a Robinson főzdéhez, ahol készítik. Az együttes énekese, Bruce Dickinson a The Sunnak elmondta, először még csak hordóban lehet majd kapni terméket, ezért viszik pubokba, ahol csapolni tudják, később azonban szeretnének üveges változatot is készíteni belőle. Először mindenképpen az Egyesült Államokban tervezik forgalmazni, később azonban világszerte piacra dobnák.
Oldtimerek hétvégéje a Vasúttörténeti Parkban
Az újságíró Ellie boldogságára és karrierjére bélyeget nyom, hogy egy nős pasi a szerelme. A pályafutása az újságnál hanyatlóban, bár a barátai figyelmeztetik a kapcsolat veszélyeire, egyelőre nem hallgat rájuk, marad a struccpolitikánál. Amikor azonban talál egy levelet, ami a 60-as években íródott és gyönyörűen megfogalmazott szerelmes sorokat tartalmaz, valami megváltozik. A lány elkezd nyomozni, munka közben pedig a saját életén is elgondolkozik.
A New York-i Tribeca Filmfesztivált április 17-28. között rendezik meg. A super 8-as celluloid szalagok felhasználásával készült 5 perces montázsfilmet a Let There Be Light: The Cycles of Life elnevezésű experimentális filmeket felvonultató versenyszekcióban vetíti a rangos amerikai filmfesztivál. A rövidfilm zeneszerzője Horváth Ádám Márton, operatőre Szécsényi-Nagy Loránd.
Rusty Sabich helyettes főügyész egy közép-nyugati nagyvárosban. Amikor kolléganője, Carolyn Polhemus brutális gyilkosság áldozatává válik, főnökük, aki éppen ádáz kampányt folytat az újraválasztásáért, Rustyt bízza meg a nyomozás lefolytatásával. Sürgősen meg kell oldania az ügyet, ha lehet, még a választások előtt. Még mielőtt kiderülne, hogy viszonya volt az áldozattal. Az események azonban csakhamar nem várt fordulatot vesznek, amikor Rusty élete legszörnyűbb rémálmába csöppenve a vádlottak padján találja magát. Az amerikai igazságszolgáltatás útvesztőjében kibontakozó, lebilincselően feszült tárgyalótermi dráma lerántja a leplet az ambícióról, a megszállottságról, a képmutatásról, valamint az ember eredendő gyengeségeiről és legsötétebb titkairól. És mindvégig ott lebeg a kérdés: ki ölte meg Carolyn Polhemust?