Napjaink egyik legtrendibb mozgásformája lett a rúdtánc, azonban a vélemények, hogy kőkemény sportról vagy erotikus vonaglásról van szó, igencsak megoszlanak. De hol az igazság? Pirner Alma, a Dollhouse Poledance és Polefitness Stúdió alapítójának könyvéből minden kiderül.

Ha az utcán sétálva megkérdeznénk embereket, hogy szerintük mi a rúdtánc, akkor valószínűleg még mindig többségben lennének azok, akiknek rögtön egy sztriptíz bár jutna az eszükbe, holott ma már egyre több fitneszterem vette fel a repertoárjába a rúdtánc órákat, és külön stúdiók nyíltak, ahol ezt a mozgásformát lehet gyakorolni. Pirner Alma Rúdtánc, a női önkifejezés és csábítás művészete című könyve épp ezért ekkora jelentőségű, hiánypótló olvasmány, mert itt volt már az ideje, hogy helyére kerüljenek a dolgok, s kitisztuljon az emberek fejében, hogy a rúdtánc és a rúdtáncosok nem az erkölcstelenség megtestesítői.

Egy nemzetközi kitekintéssel és interjúsorozattal nyit a könyv, amelyből egyrészt megtudjuk, hogyan tört ki a rúdtánc az erotikus közegből a sport világába, és bepillantást nyerhetünk olyan híres rúdtáncosok életébe, mint Felix Cane, aki kétszeres világbajnoki címmel büszkélkedhet vagy Pantera Blacksmith, akinek olyan trükköket köszönhetünk, mint a Gemini vagy az Ayesha. Ugyanis fontos leszögezni, hogy ha valaki elmegy egy edzésre, akkor ott bizony nem tánc lesz, hanem sokkal inkább egy gimnasztika órán érezheti magát, mert a különböző forgások, trükkök bizony igencsak próbára teszik az ember testét. Azonban nem kell megijedni, bárki, bármilyen testalkattal, mindenféle előképzettség nélkül elkezdheti ezt a mozgást. A rúdtánc egyik szépsége, hogy teljesen az alapoktól indít, és mindenki a saját tempójában tud haladni. Ezért van szintrendszert, melynek köszönhetően bár csoportos órák vannak, mégis mindenki a saját fejlődési ütemének megfelelően lépkedhet előre, és ha valakinek több hónap kell az adott szint trükkjeinek elsajátításához, akkor sincs probléma.

Izgalmas kihívások várnak az érdeklődőkre, hiszen minden óra, minden stúdió, minden edző más és más. Vannak edzők, akik inkább a sport részre, míg mások inkább a táncos, nőies elemekre helyezik a hangsúlyt. És bár elsőre ez nagy különbségnek tűnik, de igazából mindkettőre szükség van. Ennél a sportnál a precizitás, az erő, a fegyelem épp annyira fontos, mint a nőiesség. Nemesvári Krisztina (Miss Pole Dance Hungary 2010), Kollár Betty (Miss Pole Dance Hungary 2009 és 2014) és Deák Manyi (Miss Pole Dance Hungary 2013) mind versenyzőként, mind edzőként három teljesen más stílust képviselnek, a velük készült interjúkból érezheti az olvasó igazán, hogy mennyi árnyalata van ennek a mozgásformának, és épp ezért mindenki megtalálhatja az ízlésének megfelelő, a természetéhez közel álló edzőt.

S ha mindezek után még mindig bizonytalankodik valaki, hogy kipróbálja-e a rúdtáncot, akkor a kötet végén található sikertörténeteknek köszönhetően minden kételye el fog szállni. Gaál Tímea története, akinek születési rendellenessége miatt az egyik kezén teljesen hiányoznak az ujjai, hatalmas motiváló erővel bír. Bebizonyítja, hogy csak elhatározás és jó edzők kérdése, hogy elképesztő trükköket hajtsunk végre egy egyszerű rúdon, mindezt olyan nőiességgel és kecsességgel, amit talán sosem feltételeztünk volna magunkról. Ugyanis a rúdtánc nem csak a testet fejleszti és lesz általa csodás alakja az embernek, de megváltozik a mozgása, a tartása is, önbizalommal telve, nőiessége teljes tudatában élheti mindennapjait.

Összefoglalva, a rúdtánc egyszerre kőkemény sport és a női önkifejezést fejlesztő mozgás, ami csodákat művel a testtel és a lélekkel egyaránt. Épp ezért mindenkinek ajánljuk az Athenaeum Kiadó gondozásában megjelent könyvet, azoknak is, akik kétkedve és rossz szemmel figyelik a rúdtánc népszerűségét, azoknak is, akik bátortalanul kacsingatnak egy-egy edzés felé, és azoknak is, akik már kipróbálták ezt a remek testmozgást, mert rengeteg kulisszatitkot, érdekességet és plusz információt tudhatnak meg belőle.