Rugaszkodjunk el a valóságtól és az orvostechnológia jelenlegi határaitól. Képzeljük el, hogy kiemelik az agyunkat a testünkből, belerakják egy tápoldattal teli dobozba, és egy rakás elektródát kötnek rá, melyek segítségével kommunikálni tudunk egy számítógépen keresztül. S hogy miért? Hogyan? Minek? Nos John Sczalzi legújabb kötetéből, az Árnyékszövetségből kaphatunk a kérdéseinkre egyfajta magyarázatot.

Miért is szed valaki ki egy agyat egy testből? Orvosi kutatásról van talán szó vagy egy szörnyű baleset következményéről? Ugyan kérem, a legegyszerűbb válasz most is a legkézenfekvőbb. Természetesen hadászati célból. Hiszen hogyan lehetne ennél könnyebben tökéletes kamikaze pilótákat "képezni"? Ha csak egy agy vagy egy dobozban, és csak a számítógépeken keresztül tudsz érintkezni a külvilággal, akkor finoman fogalmazva is nagyon befolyásolható és kiszolgáltatott vagy. Két választási lehetőséged van: először is dönthetsz úgy, hogy nem működsz együtt és inkább meghalsz, másodszor dönthetsz úgy, hogy reménykedsz, és megteszel mindent, amit kérnek tőled, hogy visszakaphasd a tested. Persze ott van még a lázadás lehetősége is, de valljuk be, ahhoz igen nagy szerencse kell, hogy képes legyél bármit is tenni ebben a helyzetben. Nos az Árnyékszövetség egy ilyen roppant szerencsés pilóta elbeszélésével kezdődik, aki egy agy egy dobozban.

Még tavaly nyáron írtunk A lázadás hangjai regényről, melyben a Gyarmati Szövetség és a Konklávé próbálja elkerülni a széthullást. A fordulatos történet azonban rengeteg elvarratlan szálat hagyott maga után. John Scalzi éppen ezért megírta az Árnyékszövetséget, melyben négy hosszú novellán keresztül fejezi be előző regényét, és mindent a helyére tesz. Ezek közül az első, Az elme élete a legérdekesebb és legszórakoztatóbb. Végre ismét valami új eljárás, izgalmas technológia kerül a képbe, amire a Vének háborúja óta, azért nem nagyon volt példa. Az egyes szám első személyben elmesélt történet, bár sokszor mosolyra készteti az embert, de egyben kérdéseket is felvet az olvasóban a tökéletes kiszolgáltatottság kapcsán. Ezek közül sokra választ kapunk, azonban Scalzi, ahogy eddig is, most sem akar mindent az orrunk alá dörgölni, és hagyja, hogy a képzeletünk kiegészítse a homályos részeket. 

A második novella az Árnyékszövetség, melyben a Konklávé második emberének fejébe költözünk be egy időre. A kötet innentől kezdve áttér a politika mezejére, amely kitart a Tartósan fennmaradhat-e? és az Élni vagy meghalni részeknél is. Ezáltal megváltozik kicsit a hangulat is, és bár így is olvastatja magát a könyv, és nem teszi le az ember a felénél, de azt kell mondjam, valójában az első száz oldal sikerült igazán ütősre, a maradék már csak lecsengeti a történetet. Persze azért van feszültség, hiszen a végkimenetel miatt izgulhatunk. Mi lesz a Földdel, a Gyarmati Szövetséggel és a Konklávéval? Vajon fajirtásba torkollik a mesénk vagy valahogy sikerül kicselezni a lázadókat? A történetünk végén pedig még egy kis extra is vár ránk, Scalzi ugyanis közkincsé teszi azon ötleteit, melyeket végül mégsem használt fel a könyvben. 

Összességében azt kell mondjam az Agave Kiadó gondozásában megjelent Árnyékszövetség jó olvasgatni való, főleg így két ünnep között a kajakóma kellős közepén, de senki se ezzel kezdje a barátkozást a Vének háborúja-sorozattal, tessék szépen az elejétől végig olvasni mind a hat könyvet.