John Scalzi Vének háborúja-sorozatának ismét egy remek darabja került a magyar könyvesboltok polcaira. A lázadás hangjai pont olyan regény, ami miatt az emberek Scalzi-rajongók lesznek: humoros, lendületes, izgalmas, vagyis rendkívül szórakoztató.

Be kell valljam, a Zoé története - a sorozat előző része - engem nem nyert meg magának. Lassú volt és lányos, mintha egy ifjúsági regényt olvastam volna a rosszabbik fajtából. Éppen ezért csak remélni mertem, hogy A lázadás hangjaiban Scalzi visszatalál az első kötet hangvételéhez és ritmusához. Mindannyiunk szerencséjére így lett. Hasonlóan a Vének háborújához most is gyakran előfordult olvasás közben, hogy nem csupán elmosolyodtam, de hirtelen kibuggyant belőlem a nevetés is, egyes párbeszédek ugyanis kifejezetten stand-up comedy jellegűre sikeredtek.

Történetünk ezúttal nem John Perry hadnagyról szól, új szereplők bőrébe bújva ismerhetjük meg mi történik a Földdel és a Gyarmati Szövetséggel a "Perry-incidens" után. Az előző részben John Perry egy négyszáz idegen fajt magába tömörítő Konklávé nevű szervezettel egyezséget kötve, egy hatalmas flotta élén megérkezett a Földre, és ezzel fellebbentette a fátylat a Gyarmati Szövetség önkényuralmáról. A Föld lakói immár tudják, hogy a Gyarmati Szövetség szándékosan visszatartott információkat előlük, mind az univerzummal, mind a technológiai fejlesztésekkel kapcsolatban. A megromlott kapcsolat pedig számos problémát eredményez, amiket ezúttal nem lehet nyers erőszakkal és génmanipulált katonákkal megoldani. A Gyarmati Szövetség működése is veszélybe kerül. Haderejük helyett így kénytelenek diplomáciai cselekkel és politikai játszmákkal felülkerekedni ellenségeiken.

A diplomácia pedig gyakran sokkal szórakoztatóbb, mint egy véres csatajelenet, főleg, ha az író is humorosra veszi a figurát. Így aztán főhősünk Harry Willson hadnagy és diplomata csapata abszurdabbnál abszurdabb helyzetekbe csöppen, amikből nem is olyan egyszerű kikeveredni, főleg ha a protokollt is szeretnék betartani közben. Hol egy húsevő virág eszi meg a nagykövetasszony kutyáját, hol egy derékig érő fura szerzettel kell párbajt vívnia Willson hadnagynak, hogy a tárgyalások kedvezően alakuljanak.

A lázadás hangjai különlegessége, hogy egyrészt nyugodtan olvasható az előző négy rész ismerete nélkül, másrészt, hogy ez a regény először nem is regény formában jelent meg. Scalzi ugyanis már épp rá akarta zárni a lakatot a Vének háborúja-univerzumra, mikor is engedve a kiadói és rajongói nyomásnak, úgy döntött, ír még egy könyvet, de ezúttal fejezetenként, digitális epizódonként publikálta a kötetben szereplő történetet. A fogadtatás pedig teljes siker volt. Ami nem is csoda, hiszen a karakterek üdítően szórakoztatóak, a párbeszédek pedig rendkívül humorosak. És itt kell megemlíteni a fordítókat, Pék Zoltánt és Farkas Istvánt, akik nagyon jó munkát végeztek, hiszen a magyar szövegnek ugyanúgy sikerül magába szippantania az olvasót, mint az angolnak. Azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a történet viszont most nem lett olyan erős, mint az első két-három kötetben. A megjelenés formája miatt is, a hangsúly ezúttal az egyes fejezetekre kerül, és bár végül összeáll mind egy kerek egésszé, de azért vannak benne hiányosságok. Szerencsére ez mit sem von le az élményből, amit a regény ad az olvasóknak, épp ezért nem is keresek több kákát a csomón.

Az Agave Kiadó gondozásában megjelent Scalzi-kötetnek a pletykák szerint jövőre érkezik a folytatása, de addig se maradunk olvasni való nélkül. Augusztus 26-án, a világpremierrel egy időben jelenik meg az író új regénye, a Lock In. Ez nem Vének háborúja-könyv, hanem egy igazi kemény sci-fi, egy kis cyberpunk noir beütéssel. Nem kizárt, hogy a nyár egyik szenzációja lesz, mi biztos elolvassuk!