A Turbo első Müpa-beli koncertje mindjárt a búcsúfellépésük is lett. Ezt kicsit sokat hallottuk szerda este a zenekar tagjaitól, de szerencsére mi még azt a lendületet is éreztük, amit a tízéves Turbo tagjai bevallásuk szerint már nem.

„Ha nincs nyaláb, nincs Turbo” – nem túl vidám felvezetés egy koncerthez. És hát minek szépítsük: a Turbo tízéves fennállása első Müpa-beli koncertje egyben a búcsúkoncert is lett, egy nappal az után, hogy a fentebbi gondolatot is magába foglaló Facebook-posztban megosztották rajongóikkal, hogy talán egy időre, talán véglegesen leteszik a gitárokat.

A gitárok egy része persze már szerda este is otthon maradt, az egyszerre kifinomult és zúzós rock helyett ugyanis most akusztikusban nyomták a Müpában. A tényt, hogy a város legszínvonalasabb koncerthelyszínén lépnek fel, ráadásul mozdíthatatlanul üldögélő közönség előtt, láthatóan meghatódva vették tudomásul – meghatódva, de csöppet sem megszeppenve, hiszen az is nyilvánvaló volt, hogy az utolsó hangig átgondolt produkcióval készült a zenekar. Ez egyébként nem meglepő, hiszen a Turbo annak idején az elsők között lépett fel az MR2 Akusztik sorozatában, és idén tavasszal is megismételték a produkciót. Tanka Balázs énekes azt is elmondta, hogy akusztikusra áthangolt dalaikat, és persze azokat, amelyeket már eleve ilyen hangszerelésre komponáltak egy új lemezen jelentetik meg.

Ennyit a jövőről, és aligha többet – mondhatnánk –, hiszen a zenekar a másfél óra végére már tényleg igazi búcsúkoncert-hangulatba került. Pedig hát mondanánk mi szívesen, hogy ott van az a nyaláb, hiszen a másfél órában kuriózumként felvonuló „speciális effektek” épphogy utat nyithattak volna egy új irányba. Miután Tárkány-Kovács Bálint cimbalomművésszel együtt játszottak, maga Tanka Balázs is viccesen jegyezte meg, hogy szívesen játszana rockfeldolgozásban népzenét, netán fordítva. Led Zeppelin összes dala cimbalomra!

Ennél is izgalmasabb volt azonban az a néhány szám, amelyet az alapvetően angol nyelvű dalokkal operáló zenekar. A P. Mobil klasszikusának, a Lámpagyárnak a feldolgozása már-már a Turbótól is klasszikusnak számít, ám a Hobo Blues Band Tetovált lánya igazi meglepetés volt. Tanka Balázs hangja ugyanis finoman szólva eltér Deák Bill Gyuláétól, ám a feldolgozás mégsem tűnt kínosnak, sőt. Ha a Turbo itt és most átállna a bluesra, pláne, ha Vigh Dávid gitáros és Jero, a basszusgitáros is pont ilyen finoman kísérné Balázst, mi simán rá tudnánk kapni.
De akkor most érjük be a zenekar eddigi három lemezével, és várjuk azt az akusztikusat. Aztán meg reméljük, hogy egyszer visszatér a lendület.

Fotó: MÜPA - Posztós János