Mindenkinek olyan beszélgetőtársat kívánok, mint Likó Marcell. Az idén 10 éves Vad Fruttik frontemberének, kinek életéről még könyv is készült, helyén van a humorérzéke, az esze és a dallamérzéke is. Komolytalanabb és komolyabb témákról egyaránt szót lehet vele érteni, így aztán a Budapest Park hátsó traktusában a magyar lét elviselhetetlen könnyűsége ugyanúgy a mondatai közé szivárgott, mint az olvadó műanyag, a Nyugatosok, mint Gabi és Bea, sőt, még egy majom is.

Néhány hete jelent meg az új EP-tek, amelyen feltűnően kevesebb az elektronika, mint a Darabok lemezen.

- Nem lett kevesebb, csak nem annyira hallatszik, mert olyan hangszíneket használtunk, amilyeneket eddig nem. Például a Részeg királyban mi Gergővel (Kerekes Gergely gitáros) csak kísérünk, és Gyuszkó (Győrffy Gyula billentyűs) játssza végig a szólókat, tulajdonképpen egy gitárszintivel, ha lehet így fogalmazni. Ha nem tudnám, még én se hallanám ki, hogy mi a gitár és mi az elektronika. Ez most egy ilyen XXI. századi kísérletezés, hogy mi az, amire a szoftver képes. A Mi lenne jóban az egész dal tetemes részét az énekeffektezés képezi. De ez annyira atmoszférikus, hogy belekeveredik a gitárokba, és így ezt sem hallani ki különösebben. Valóban nincs már jelen pregnánsan az elektronika, de ugyanúgy ott van, csak inkább a háttérbe szorul.

Talán többen is tartottak attól, hogy - az életedről szóló könyvet is jegyző - Géczi János hatására majd nagyon elszálltak lesznek az EP szövegei, de ezek a félelmek alaptalanok voltak, és talán minden eddiginél nagyobbat alkottál.

- Boldog vagyok, hogy ezt mondod. Az előző albumnál nagyon rámentem a szótagszámlálásra, de ezúttal ezt próbáltam elengedni. Csak az érdekelt, hogy a leírtak megfeleljenek bizonyos követelményeknek, amelyeket a Jánostól tanultam, viszont azokat a dolgokat meg inkább elhagytam, amelyekről úgy éreztem, hogy feleslegesen szorongatnak. Ezek dalszövegek, én meg nem vagyok József Attila. Amúgy készen van már a nagy sláger, de azt decemberre tartogatjuk. Az über lesz, az a címe, hogy Majom – köszönhetően egy majmos álomnak.

A Mi lenne jóban megvan minden ahhoz, hogy akkora sláger legyen, mint a Lehetek én is vagy a Nekem senkim sincsen.

- A próféta szóljon belőled! (nevet) Gondolkodtunk azon, hogy készítünk hozzá egy klipet, csak aztán valahogy feledésbe merült ez a terv. Rengeteget szöszmötöltünk egyébként ezzel a dallal. A Gergő megírta az elejét, azt a két akkordváltást, amire az egész szám épül, a refréntől pedig én folytattam tovább, amivel csak az volt a gond, hogy a kettő között volt a tempóban vagy 30-40 bpmnyi különbség. Ezt össze kellett hozni, és nagyon nehéz volt úgy hangszerelni, hogy megtaláljuk a közös nevezőt. De valószínű, hogy ha holnap lemennénk a stúdióba, és lenne még 10 000 évünk, akkor 10 000 évig szórakoznánk ezzel a nótával (mosolyog).

A Holdban és a Mi lenne jóban is megjelenik a remény, még ha törékeny formában is. Ez új elem a Vad Fruttiknál.

- Jaaa, mert kijöttem a nagy depiből. A Darabok albumnál nagyon szét voltam csúszva, de most már kicsit jobb. De a Mi lenne jó pont egy olyan időszakban íródott, amikor eléggé kész voltam. Rohadtul szorongtam, nagyon rossz volt minden nap felkelni, és leginkább csak aludni szerettem. Akkor találtam ki azt is, hogy mi az életem célja, ami nem más, mint a legjobb dalt megalkotni. Ami persze nyilván lehetetlen. Egyetlen egy dolog segített rajtam akkor: az, ha sportoltam. Csak az vigasztalt meg, ha futottam és ha leterheltem magam. Erről is szól a dal, hogy én nagyon szerettem volna magam jól érezni, csak nem ment, és azon gondolkodtam, hogy mit kellene csinálnom ahhoz, hogy jól legyek.

De most jól vagy.

- Igen, most jól érzem magam.

Az Utolsó adás meg nagyon aktuális politikai, társadalmi jelenségekkel foglalkozik, amire szintén nem nagyon volt példa nálatok. Kifele figyelsz, nem befele.

- Ebben a Jánosnak is szerepe van, mert ő mondta nekem, hogy ne arra koncentráljak, hogy mi volt 50 éve. Hogy hagyjuk már a Nyugatosokat, meg azt, amit a magyar tanárnők tanítanak az érettségi előtt. Mi már nem abban élünk, hanem abban, hogy emberek úgy ülnek egymás mellett, hogy a telefonjukat nyomogatják. Ez mennyire beteg már! Meg az is szembe jön, hogy az Iszlám Állam olyan videókat tölt fel a netre, ahol embereket fejeznek le. Amióta átköltöztünk Szabadiba, azóta nincs is tévém, és ezt nagyon élvezem. Még amikor netezek, akkor is ott kell legyen a megtekintett oldalak végén az, hogy kultur. És így csak azt a szeletét látom a világnak, ami érdekel, és ami az épülésemre szolgál. Azt gondolom, hogy az előbb említett jelenségektől amúgy mindenkit elfog a hányinger, csak vagy annyira erősek, hogy már nem érinti meg őket, vagy már átmosódtak ettől. De szerintem, aki azt gondolja, hogy ez nincs rá hatással, arra is hatással van. Arról is szól a dal, hogy érdemes lenne megválogatnunk, hogy mi az, amivel táplálni akarjuk az elménket.

A rólad szóló könyvben meséltél arról, hogy a tollasozás milyen jó közösségi program, és hogy manapság ez mennyire elveszett, mennyire nincs már kapcsolat az emberek között. Volt mostanában lehetőséged tollasozni?

- Én nem tollasozok, én minden nap sétáltatom a kutyát kétszer. A második sétáltatásnál pedig mindig találkozom a szomszédokkal, akiknek meg két kutyájuk van, és akkor mi így együtt elvagyunk. Nekem már ez is nagyon felemelő dolog, és sokat segít. Ahogy az is, amikor találkozom a barátaimmal, például így, egy koncert előtt. Már vagyok annyira felnőtt, hogy nem izgulok a buli miatt, és tudok velük beszélgetni. A legjobb barátaim közé tartozik Gabi is, akiről lesz egy új dal.

Ő férfi vagy nő?

- Nő, Gabriella. Ő az én archetípusom, ha nem lettem volna rocksztár. Az a kallódó harmincas. Csináltál magadnak diplomát, könyvtár-művelődésszervező-film és társai szakon, kurvára nem tudsz elhelyezkedni, ezért dolgozol akárhol, például hamburgert sütsz, vagy ha kicsit jobban jártál, akkor pénzügyi osztályon vagy egy senki. Keresel egy hónapban 100-200 ezer forint között maximum, amiből egyáltalán nem tudsz félretenni, és akkor így tervezd meg az életed. Ami persze képtelenség. Nyilván voltak vágyaink, meg milyen szép volt az, mikor annak idején a Balatonon szerelmesek voltunk, és ez a dal ennek az érzésnek a prototípusa. És hát a vágyainkból semmi nem valósult meg, a szüleink azt mondták, hogy szerezzünk diplomát, de hogy minek, azt sem ők, sem mi nem tudjuk. A barátaink háromnegyede kiment külföldre dolgozni, mi meg lógunk a semmiben, és próbáljunk meg ehhez alkalmazkodni. Ez nehéz dolog. Na, erről szól nagyjából a Gabi című szám.

És a címadó hölgy mit szól ahhoz, hogy megénekled?

- Ahogy írtam a versszakokat, neki a romantikus részek tetszettek, amiket aztán kihúztam. János azt mondta ezekre a sorokra, hogy „nyálkás”, úgyhogy én szépen kigyomláltam őket. A végén nem az lett, hogy olyan kék a szemem, mint a Balaton, hanem, hogy részegen rohanok rebbenő neonok alatt (nevet). Inkább az égő műanyag meg a beton maradt meg, mindez monokróm megvilágításban. Miközben a dal meg egy diszkó, olyan, mint a Bring it Back vagy a Lady.

Szóval még mindig három percben meséled el, hogy milyen megőrülni.

- Igen, és közben rájöttem, hogy ez vagyok én. Megpróbálhatom romantikusan, és képes is vagyok átélni azokat az érzéseket, de nehéz jól visszaadni. A Mi lenne jó is inkább arról szól, hogy mi lenne jó, és nem arról, hogy mi a jó (mosolyog).

Ahogy már említetted, decemberre várható az új nagylemezetek. Mivel idén 10 éves a zenekar, ezért inkább egy összegző albumra kell készülniük a rajongóknak, vagy pedig folytatjátok az EP-n elkezdett kísérletezést?

- Hát, kicsit olyan lesz, mint a… nem tudom. Nem tudom, hogy az emberekben hogy csapódnak le a dalok. Azt érzem, hogy például a Részeg király egyértelműen olyan, mintha a Fénystopposok felé közelítenénk. Viszont a szöveg meg annyira nem lapos. A lemez viszont inkább arról fog szólni, hogy mindenki próbál valahogy túlélni, és hogyan próbálsz túlélni, mik a lehetőségeid. Biztos neked is van egy csomó ismerősöd, aki elkezdett futni, hozzám hasonlóan. És akkor én túlélek így, mert futok. Mindenki próbálja valahogy elviselni a lét elviselhetetlen könnyűségét (mosolyog). Van, aki fut, van, aki piál, van, aki tévézik vagy netezik…

…vagy zenél.

- Igen, és az tök jó. A Gabi című dal arról is szól, hogy minden szombaton elmész ugyanabba a buliba, ahol mindig ugyanaz a zene szól. És nyilván azért mész el, hogy ne érezd azt a kib.szott ürességet. Szóval szövegileg nagyjából ilyen lesz a lemez, viszont a zenei rész még kérdőjeles, mert hátra van még néhány dal – például a legkísérletezősebb sem született még meg. Általában ugyanis úgy születnek a számok, hogy az akkordokból indulunk ki. Pedig vannak klassz effektek meg furcsa hangok, amiket szeretnénk elsütni a nótákban, de nem találjuk a helyüket. Én meg mondtam Gyuszkónak, hogy fordítsuk meg az egészet, és kezdjük az effektekkel és a fura hangokkal, és aköré építsünk fel egy dalt. Terveink szerint az utolsó tétel ilyen lesz a lemezen. Várhatóan lesz 9 olyan dal, ami könnyebben emészthető, a tízedik meg egy totális elborulás. Talán egy tízperces nyekegtetés vagy ciripelés (nevet). Legalábbis én egy ilyet szeretnék, és próbálok is ragaszkodni ehhez az elképzelésemhez.

„Kéne egy tábla Africana, Cöckénél van a lóvé, menj utána!” – énekled a Sárga zsiguliban. Melyik volt a kedvenc csokid?

- Az ananászos töltött, de amit még előtte, gyerekkoromban mindig megkaphattam anyámtól, az a Bea nevű, zöld csomagolású, banánkrémmel töltött csoki volt. Aztán később, Szombathelyen, a tripes korszakomban volt egy másik különösen imádott édességem. Az éjjel-nappaliban találtam, egy kólaízű zselés cucc volt, csokinak látszó valamivel bevonva (nevet). Az igazi hiper szintetik!

Fotók: Demjén Zoltán

Az interjú létrejöttéért külön köszönet Sipos Juditnak és Döme Péternek!