Ha 2015 a sör éve lesz, akkor éppen ideje volt, hogy Budapesten is nyíljon egy olyan étterem, ahol az igazi sörkülönlegességek mellé igazán különleges fogásokat kínálnak. A Pivo and More ezt ígéri – és mi nem csalódtunk benne.

A látszat csal. Nem illik persze ennyire elcsépelt közhellyel indítani, ám ha az ember beteszi a lábát a Pivo and More-ba, elég sok régi rossz beidegződéssel számol le igen rövid idő alatt. Kezdve persze onnan, hogy e sorok írójának eleve kellett egy kis idő, mire levetkőzte a sörrel szembeni előítéleteit. Kis idő és sok brüsszeli látogatás, no meg egy szűretlen, kakukkfűvel és narancshéjjal ízesített sör, amelyik rávezette, ez az ital sem csak a későig tartó bulikról és a büdös kocsmákról szól, hanem igenis tud mutatni a minőségből és a fantáziából is.

Valami ilyesmire törekszik a Pivo and More, a Gozsdu udvar egyik kedvelt sörözőjének, a Pivo Bär tulajának a Dohány utcában nyílt étterme is. A főzdék rézüstjeinek és acélberendezéseinek színvilágát idéző helyen nem egyszerűen sokféle sört kínálnak, hanem igazi különlegességeket is. Ilyen például a világ egyik legismertebb séfjének, Ferran Adriának a sörgyártói „kísérleti darabja”, az Inedit, a belga Dubuisson Bush Prestige nevű, hat hónapig tölgyhordóban érlelt specialitása, vagy éppen a tíz évig érlelt Kasteel Donker.

Talán ebből is látszik, hogy a Pivo nem a sörkultúra újabb fellegvára akar lenni, hanem még az örvendetes módon szaporodó, kézműves és alig ismert külföldi söröket kínáló helyeken is túllépve az extrém dolgokra nyitott ínyencek helye. Kísérletnek nem utolsó, már csak azért sem, mert a fentebb említett italok bizony még a prémium árkategóriából is kilógnak. Vagyis a Pivo nem az a hely lesz, ahol az esténket kitölti az, hogy csupán sört iszunk. Már csak azért sem, mert ezek az italok – legalábbis azok, amelyeket mi megkóstoltunk ottjártunk idején – vagy alkoholfokukkal vagy ízvilágukkal igencsak töménynek bizonyultak.

És itt jön a csavar: olyan ételek, amelyek passzolnak ehhez az ízorgiához. És a duplacsavar: nem csak a bajoroknál megszokott csülök meg a belgáknál megszokott sült krumpli. Hanem igazán kreatív fogások. Azt mondják, Papp Balázs séf és csapatának célja nem a Michelin-csillag megszerzése, de ettől még igen kellemes csalódásként ért, ahogy a konyhán sikerült kombinálni a minőséget a kreativitással.

Persze már az itallal való kombináció miatt sem egy salátabárt kell elképzelni: a nekünk ajánlott fogások egytől egyig igencsak tartalmasra sikerültek. Ilyen volt például a libamájkrémleves rókagombával és pattogatott kukoricával – állagra és ízre is intenzív élmény, és – azt hiszem, itt vesztünk el teljesen – szinte megkívánta a sört. Ahogy az előételként ajánlott vegyes tál is, amelyen a májas és velős pirítós mellett sült apróhal és baconbe csavart datolya kínálgatta magát.

Valljuk be, itt kellett volna abbahagyni az evést, de a kíváncsiság ekkor már nem hagyott nyugodni: mert mégiscsak milyen dolog kihagyni egy ilyen helyen a sörmártással kínált csülköt? Ugye?

Nos, a csülök – nem a füstölt fajtából, vajpuhára sütve – pont olyan volt, mint amilyennek lennie kell. A citromfüves mártással leöntött steak is, és persze a két étel mellé kínált, majd tízfokos sör is – ekkor már azon gondolkoztunk, néha valóban kemény dolog az evés szeretete. Desszertként a túrógombócot próbáltuk ki, és az elénk tálalt fogás pont úgy csalt mosolyt az arcunkra, mint a popcorn látványa a leves tetején. A gombócok felett ugyanis mákkal kevert baracklekvár csíkok húzódtak, mintha csak egy tigris feküdt volna el a tányéron.

Reméljük, hogy ezek a nem szokványos, kis humorral is fűszerezett fogások nem csak az első fellángolás eredményei, hanem a Pivo and More tartani tudja ezt a színvonalat, mert akkor mindenképpen visszatérünk még. Üres gyomorral és nyitott szemmel.