Igazi filmünnep a mai: az Alien után a 2001 – Űrodüsszeia (12) is újra a mozikba kerül a Pannónia Entertainment jóvoltából. Arthur C. Clarke és Stanley Kubrick klasszikusa ma, a bemutató után csaknem ötven évvel sem veszített értékéből.

Van az a pillanat, amikor az ítész is jobbnak látja, ha hallgat: ilyen, amikor arról készül írni, hogy újra bemutatják a hazai mozikban Stanley Kubrick klasszikusát, a 2001 – Űrodüsszeiát. Félreértés ne essék: nem arról van szó, hogy rejteni próbálnánk véleményünket, sőt. Csak az 1968-ban készült műfajteremtő filmről már annyi mindent elmondtak, annyian elemezték, hogy sok kedvünk nem lenne beállni a hosszú sorba.

Tisztázzuk tehát rögtön az elején: annál nagyobb öröm aligha érheti a sci-fi és a filmművészet rajongóit, hogy 2015-ben nagy vásznon nézhetik újra a 2001 – Űrodüsszeiát. Már csak azért is, mert rá kell, hogy jöjjön: az elkészülte óta eltelt csaknem ötven év szinte egyáltalán nem koptatta el sem Arthur C. Clarke történetét, sem a bő kétórás mű képi világát. Lehet, hogy ma már a páratlan digitális trükkök korát éljük, ám azt mindenképpen leszűrtük a film közben: a számítógépek máig nem tanultak meg alkotni az ember helyett. Így aztán hiába a fantasztikus látvány, bizony a 2014-es Interstellarból a bemutató után fél évvel jószerivel csak Matthew McConaughey morcos képére emlékszünk, miközben HAL „szeme”, vagy éppen Dave kapitányé, az idegenek által küldött monolit, vagy a csontokat felfedező majmok jó időre beleégnek a retinánkba.

Pedig, ironikus módon, épp a lényeg maradt máig beteljesületlen Clarke és Kubrick látomásai közül: az emberek fölött uralkodni próbáló robotok, a mesterséges intelligencia – pontosabban az intelligencia és az emberi érzelmek pusztító kombinációja. Nagyszerűségéből ez azonban mit sem von le, vélhetően azért, mert az alkotók nem kívánták fárasztani közönségüket hosszas utópisztikus elméleteikkel. Az evolúcióval, az idegen civilizációkkal, a robotokkal vagy a technikai fejlődéssel kapcsolatban sokszor szavak nélkül feltett kérdéseik pedig valószínűleg jó ideig megválaszolatlanok maradnak. És mindaddig érdemes feltenni őket.

Az persze, aki először találkozik a 2001 – Űrodüsszeiával, nem árt, ha felkészül: nem könnyű darabbal lesz dolga. Nincsenek üldözések, nincsenek verbális poénok, sőt, párbeszédek is alig. Ám mégis kötelező darab, nem csak sci-fi rajongók számára.