Március 8-án minden a hölgyekről szól. Az erősebbik nem kifosztja a virágosokat és a boltokban is megcsappan a csokikészlet, azonban ha valaki nem a szokásos ajándékkal lepné meg a szívéhez közel álló hölgye(ke)t, hanem valami különlegesebb, netalán hasznosabb meglepetést szeretne, annak van egy remek ötletünk. Az alábbi négy könyv bármelyike tökéletes nőnapi ajándék, nemcsak érdekesek és szórakoztatóak, de tanulságosak is. Négy remek regény nőkről, (nemcsak) nőknek.

Lena Dunham: Nem olyan csaj (Libri Könyvkiadó)

A könyv szerzőjét a Csajok című sorozat rajongóinak nem kell bemutatni, hiszen annak írója, rendezője és főszereplője is egyben. Még nincs harminc éves, de már Golden Globe-ot őrizhet a vitrinjében, és most úgy döntött, a filmek világából egy önéletrajzi jellegű könyvvel kicsit más irányba is lép egyet. A könyv alcímének magyar fordítása alapján ez a könyv egy fiatal nő útmutatója az élethez, ám az eredeti nyelvű ("A Young Woman Tells You What She's „Learned”) kicsit közelebb visz ahhoz, mit is tartunk a kezünkben.

Különösen igaz ez, ha ismerjük Dunham sorozatbeli karakterét, Hannah-t, a fiatal önmegvalósító lányt, aki csak arra nem tud rájönni, hogy ki az az "ön" és miben merül ki a "megvalósítás". Hannah kísértetiesen hasonlít Lena Dunhamre, és előbbi sehova nem tehető, egyszerre irritáló és szeretetre méltó karaktere ott van utóbbi sorai között. A fejezetek olyan "egyszerű" témákat dolgoznak fel, mint a szex, a szerelem, és persze minden más olyan kérdés, ami egy tizen-, majd később huszonéves nagyvárosi lány életében előfordulhat. Mindezt azonban olyan történetekkel alátámasztva, amelyek már-már bántó őszinteséggel csapják arcul az olvasót. Dunham stílusa pedig egyszerű és olvasmányos, minden porcikánkat leköti, hiszen ahogy előtörnek az emlékek, vagy éppen csak egy fontos kérdésen pörög a fiatal nő agya, ugyanúgy ezt a tempót várja el olvasóitól is. 

Csajok-rajongóknak kötelező, mindenki másnak ajánlott (és a sorozatra való rácuppanás veszélyével fenyeget).

Jane Hawking: Utazás a végtelenbe (Libri Könyvkiadó)

Ha van az idei évben eddig olyan könyv, ami sokak figyelmét felkeltette, Stephen Hawking feleségének visszaemlékezése biztosan ezek közé tartozik, elsősorban a mű alapján készült film, A mindenség elmélete miatt. 

A könyv talán legkarakteresebb és szembetűnőbb tulajdonsága a stílus, amivel íródott: ha valaki szirupos történeteket vár egy csodálatos szerelemről, az csalódni fog. Jane Hawkingról beszélünk ugyanis, nem Jane Austen-ről. A könyv egészét nézve egy csepp kétségünk sem lehet afelől, hogy Jane és Stephen házassága egy nagyon mély és erős szeretetkapcsolaton alapul, hiszen gyakorlatilag mindenből kijutott nekik, ami ezt szétzúzhatta volna: világhír, csillogás, rengeteg pénz, és persze a férj testét egyre inkább birtokba vevő betegség. Jane-nek egyre több türelemre és persze szeretetre volt szüksége ahhoz, hogy a mindennapok harcaival és a családi szerepeivel megküzdjön, de szinte meglepő az a tárgyilagosság, ahogy ezekről ír.

Ez utóbbi egyáltalán nem negatív kritika, hiszen sokkal mélyebbé és elgondolkodtatóvá teszi a könyvet, azon kapjuk magunkat, hogy az egyik fejezetet olvasva még az előzőn merengünk, sokszor vissza is lapozunk, vagy csak felcsapjuk a könyvet, hogy alaposabban, újra átgondolhassuk mindazt, amit olvastunk. 

A könyv alapján készült film több szirupot kapott, ám a két alkotás egymást kiegészítve is méltó a figyelemre, elsősorban feleségekére és nőkére, de a libikóka másik felének is vannak fontos üzenetei.

Naomi Wood: Mrs. Hemingway (Alexandra Könyvkiadó)

Ugye mindenki tudja, hogy kicsoda Ernest Hemingway? De azt talán már kevesebben, hogy kicsoda a felesége - ez utóbbi becsapósabb kérdés is, hiszen Ernest nem csak kiváló író volt, de nehezen tudott ellenállni a gyengébbik (?) nem csábításának, és nem csak egy nőt vezetett az oltár elé. A fátyolt viselve mindegyikük azt gondolhatta, hogy ő az egyetlen és örök szerelem, ám ez a négy Mrs. Hemingway közös tévedése volt csupán.

Wood írása azért is bravúros, mert miközben egy alapos kutatómunka előzte meg, eredeti levelekkel és dokumentumokkal alátámasztva, aközben minden házasságról úgy mesél, hogy annak aktív résztvevőjének érezhetjük magunkat, és pontosan ettől is tud megrázó lenni: nem egy kitalált leányregény, bohém és szerethető Enest Hemingway-el. Időnként a férjet, időnként valamelyik nőt pofoznánk meg, vagy ráznánk fel, és szinte el sem hisszük, hogy a világhírű író milyen ember is lehetett valójában. 

A Mrs. Hemingway majd negyven éven keresztül kíséri a főszereplőket Párizstól Kubán át Floridáig, miközben szerelmi háromszögről szerelmi háromszögre haladunk, és ki tudja hányat próbált meg a jó öreg Ernest bácsi egy kicsit négyszögesíteni is. 

Remek stílusban megírt életrajz egy zseniális elme furcsa szerelmi életéről, annak "elszenvedőiről", csábítókról és megcsaltakról.

Daphne Sheldrick: Szerelem a szavannán (Cartaphilus Kiadó)

Avagy a férjed főnökéhez az elefánton át vezet az út. Be kell valljam, a papíron erősebbik nem tagjaként nem tartozik a legférfiasabb élmények közé egy Szerelem a szavannán című könyvet olvasni a tömegközlekedés zötyögős járművein. Ám ezúttal is hiba lenne csupán a cím alapján ítélni, hiszen ez nem egy romantikus lányregény, hanem egy komoly küldetés keretei között felvázolt élettörténet.

Daphne Sheldrick tulajdonképpen az egész életét Afrikában, azon belül is Kenyában töltötte, és a visszaemlékezések alapján már a születése előtti pillanatoktól végigkövethetjük az elefántok lábnyomába lépő kalandjait. Míg korunk átlagpolgárának az jelenti a legnagyobb kihívást, ha gyenge a wi-fi vagy nem melegít elég hatékonyan a mikró, az írónő szüleinek az afrikai szavanna kietlen közepén kellett új életet kezdenie, víz és áram nélkül, viszont vadállatok, mérges kígyók és maláriát terjesztő rovarok tőszomszédságában. A megpróbáltatások folytonosak, Daphne azonban rendkívül kedves és olvasmányos stílusban mesél a kenyai napokról: az első szerelem és az első részegség ugyanúgy "megéneklésre" kerül, mint kibontakozó lelkesedése a természet iránt.

Figyelme fokozatosan fordul a vadvédelem felé, és szinte emberi portrékat fest az elárvult elefántokról, Sámsonról és Fatumáról, a rakoncátlan zebracsikóról, Fecskéről, a meglepően intelligens szövőmadárról, Gregory Peckről, Pukkancsról, a kis orrszarvúról, és még sok más, két vagy négylábú patás, tollas és szőrös szereplőről. A Szerelem a szavannán cím kicsit félrevezető is, hiszen elsődlegesen a nemzeti park dolgos hétköznapjairól olvashatunk; de közben persze feltárulkozik a szerző magánélete is. Láthatjuk első házasságát, majd később olthatatlan szerelmét férje főnöke iránt (ő lesz az, aki majd másodszor oltár elé vezeti), gyermekei születését; és időről időre testvérei, szülei és nagyszülei sorsának alakulásából is elcsípünk néhány momentumot.

A Szerelem a szavannán nagyon emberi könyv, visszafogott, bájos humorral megírt, ám realisztikus, a fájdalmasabb pillanatokról sem megfeledkező önéletrajz. Az állati kalamajkák pedig sokszor idézik elő, hogy a szélesen mosolygó olvasót furcsán méregesse a metró utazóközönsége. Kiváltképp, ha férfi az illető.