Jamie Winchester mindig is nagy népszerűségnek örvendett, nem csak az egykori mobilreklámos It's Your Life című dalának köszönhetően, amit még Hrutka Robival követtek el, hanem azért a tisztaságért és minőségért, amely teljes zenei pályafutását jellemzi. Jamie pár éve hazaköltözött Írországba, de a magyar rajongóit - akik nélkül saját elmondása szerint semmi értelme nem lenne annak, amit csinál - időről időre megörvendezteti egy-egy fellépéssel. Mindezek után az sem csoda, ha a Művészetek Palotájából Csodák Palotáját varázsolt az év egyik utolsó napján. 

A fent említett okokból valószínűsíthető volt, hogy december 30-án szál jegy sem marad gazda nélkül, és teltház várja Jamie-t, zenekarát és vendégeit. Az első dallamok felcsendülésével pedig nyugodtan sóhajtottunk fel, hogy tényleg Közép-Európa egyik legjobb akusztikájú termében vagyunk, és hogy ezt a helyet pontosan az ilyen zenéért volt érdemes felépíteni.

A közönség az első egy-két dalt visszafogott ovációval köszönte meg, a színpad mindkét oldala meg volt szeppenve a hely szellemétől, de Jamie hamar észbe kapott és gyorsan felszólított mindenkit, hogy felejtsük el a szokásokat és rosszalkodjunk egy jót. Persze jó magyar embernek ennél se kell több, az este végére már talpon volt a nagyérdemű, egyesek pedig táncolni se voltak restek.

Persze mindez elképzelhetetlen lenne Jamie Winchester magával ragadó zenei világa nélkül. A banda Jamie valamennyi ismert és kevésbé ismert dala közül szemezgetett, és újra mindannyiunkat beszippantott az a közvetlenség, ami ezeket a szerzeményeket és szerzőjüket jellemzi. Még újságíróként is furcsa, hogy vannak olyan könnyűzenei koncertek, amikről néhány apró technikai malőrtől eltekintve csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. A jól megszokott szerzeményeknek ráadásul különleges színt adott Szirtes Edina Mókus hegedűjátéka, amely időnként igazi kelta életérést kölcsönzött a dallamvilágnak. De nem csak ő vendégeskedett Jamie mellett a színpadon: Pásztor Anna és Jónás Vera is beszállt egy kicsit a buliba. Pásztor Anna színpadra lépésével úgy is fogalmazhatunk, hogy az Anna and the Barbies szerepléséről beszélhetünk, hiszen testvére az egész estén át támogatta a bandát gitárjával. Számomra mégis Jónás Vera volt az igazán ütős beszálló játékos - Jamie szerint még sokat fogunk hallani róla a jövőben - a Radiohead High and Dry című dalát énekelte el úgy, hogy még lélegezni is alig mertünk, miközben hallgattuk. 

Ez a zenében való gyönyörködés persze nem csak ezt a néhány percet jellemezte, gyakorlatilag az egész estét behálózta. Az olyan dalokat, mint a Hold Me, Thrill Me, Kiss Me, a Finally, vagy a Lost and Found sok-sok órán át tudnánk hallgatni. Jamie pedig megvalósította nem annyira titkos vágyát: a koncert végére nem csak a színpad hozzá közelebb eső oldala táncolt, de a nézőtéren is kellőképpen ellazultunk és nem késlekedtünk táncolva-tapsikolni örömünkben. 

Túlzás nélkül az év egyik legjobb koncertje volt ez a Müpában, az időzítése pedig még annál is jobb, hiszen az élmény lassú lecsengésű, így két ó és újévre is megmelengette a lelkünket a magyar popzene ír hangja.