Elévülhetetlen érdemeket szerzett az űrrepülés népszerűsítésében Chris Hadfield. A kanadai pilóta a YouTube-on és a Twitteren üzent két éve az ISS-ről, most pedig könyvben foglalta össze, ő mit tanult űrrepülései alatt. És minden előítéletünket levetkőzve ittuk szavait most is.

Emlékeznek még Chris Hadfieldre? Tudják, arra a bajszos kanadaira, aki gitárral a kezében lebegve énekelt David Bowie-t a Nemzetközi Űrállomáson? Ugye, hogy beugrik?

Chris Hadfield ugyanis nem egyszerű űrhajós: ő olyan asztronauta, aki jóval több embert tud megszólítani, mint ahányat kifejezetten érdekel az űrrepülés. Videóit, a közösségi média más felületeire feltöltött üzeneteit milliók nézték 2013 elején, legendássá vált azzal, ahogy bemutatta, milyen is az élet az ISS-en. Igen, ott is fogat mosnak, hajat mosnak, mielőtt lefekszenek aludni – na jó, lenyelik a fogkrémet, igyekeznek elkapni a hajmosásnál elszökő vízbuborékokat, és az alváskor is úgy néznek ki, mint Frankenstein teremtménye az előre tartott két karjával.

Hadfield most - az Akkord Kiadó gondozásában megjelent - könyvben ad jó tanácsokat űrrepülései alatt szerzett tapasztalatairól. Ebből akad bőven: az ötvenöt éves ezredes tapasztalt vadászpilóta, jól ismeri az űrrepülést kísérő földi személyzet munkáját, és háromszor járt az űrben is. Az Egy űrhajós tanácsai földlakóknak azonban – ahogy az már a címéből is kiderül – nem csak ezekről szól. Nem kell szépíteni: ez egy tanácsadó, önsegítő könyv, arról (és most az alcímet idézzük), Hadfield mit tanult az űrrepülései alatt a találékonyságról, az eltökéltségről és arról, hogy mindig felkészülten kell várni a problémát.

Nem kell azonban megijednie annak sem, aki már a couch szó hallatán is kimenekül a világból. Hadfield pont annyira könnyed, mint a YouTube-videóiban. Csapongva mesél, történetei pont olyan érdekesek, mint amennyire tanulságosak, és mind-mind arról szólnak: az űrrepülés, legyen akármennyire felemelő és különleges, valójában embert próbáló munka, óriási felelősség, amelyre ugyanúgy felteszi valaki az életét, mint arra, hogy felfedezze valamilyen kór ellenszerét. Ír arról, mekkora terhet jelent a családjának, arról is, milyen banális hibákat tud elkövetni még a legfelkészültebb pilóta is. És közben rengeteg dolgot csepegtet el, például arról, miért nem árt, ha mindig van nálad svájci bicska, hogy majdnem végzetes hiba, ha nem takarítunk rendesen, vagy hogy milyen sebességgel lehet internetezni az űrállomáson.

Biztos lesz olyan, akinek ez okoz nagyobb élvezetet, ahogy nyilván vannak olyan olvasók is, akikhez eljut Hadfield üzenete arról, hogyan lehet valaki jobb és boldogabb ember a Földön. Mi ugyan az előbbi táborba tartozunk, mégis hasznos volt továbbgondolni tanácsait.

Mégsem vagyunk maradéktalanul elégedettek: szebb, színesebb, képesebb könyvet vártunk. Az a néhány kép, ami bekerült, csak tovább fokozta kíváncsiságunk, jó lett volna tovább nézegetni őket. Mit tudunk tenni: várjuk az albumot.