Kultography

Nils Holgersson, ott headbangel kolibri háton

Nils Holgersson, ott headbangel kolibri háton

Blahó Dávid írása itt: - 2014-11-17 21:40

dt_kiemelt.jpgVashiányos volt a közönség. Enyhítendő a problémát, remek fémmuzsikát kapott: csillogó, hamisítatlan svéd acélt. És a kiéhezett rajongók hada oly’ mohón vetette rá magát a felszolgált adagra, hogy a zenekar örökké mosolygó énekese csak állt, és nem hitte el, hogy vele ilyesmi Budapesten megtörténhet.

Dark Tranquillity, Amoral, Acyl – Budapest, Dürer Kert – 2014. november 16.

algériai srácok gyűlés.jpgA göteborgi sötét nyugalom előtt azonban még várt ránk egy kirándulás a sivatagok lankái és ezernyi tó közé (az estét nyitó olasz Lehmannt nem sikerült elcsípni). Az algériai/francia Acyl megmutatta, hogy lehet még újdonságot hozni a kemény muzsikák szűkre szabottnak hitt berkein belül is, és arab hatásaikkal a színpad elé is csalogatták a többnyire tébláboló látogatókat. Teljesen egyénit alkotnának, ha nem lennének olyan bandák, mint az Orphaned Land, a Myrath, a Melechesh vagy a Nile; de az Acyl így is díszesen egyensúlyoz a metal és a world music határán, a folkos dobokat és egyéb ütőhangszereket is élőben szólaltatva meg. Látszott, hogy megkoreografált a műsor, hiszen egyszerre forogtak, egyszerre lépkedtek jobbra-balra (ki is érdemelték a Veresegyházi Asszonykórus algériai testvéregylete címet), de azért még kicsit szögletes volt az előadás, és emlékezetes dallal sem ajándékoztak meg minket. Ha ezen a téren tudnak előrébb lépni, a jövőjük fényes lehet, akár az oázis feletti napkorong.

Míg az egyen feketébe öltözött észak-afrikaiak műsora akár arra is alkalmas lehet, hogy a tevéket gyorsabb ügetésre ösztönözzük, a finn Amoral azt prezentálta, hogy csupa metal klisére támaszkodva is be lehet furakodni egy Európa-turnéra. Mellénykés-copfos, Lou Bega mikrofonos énekesük hörgött és tisztán is énekelt, a gitárosok pedig - nyomokban megvillantva mellszőrzetüket - villámkézzel szólóztak és pózoltak; amivel bizonyították, hogy mekkora virtuózok, azt viszont nem, hogy dalszerzőként is ott lennének a topon. Kissé öncélú produktum volt ez a power-progresszív hang kavalkád, és míg az Acyltól ráadást követeltek az első sorok, az Amoralt némi udvarias taps után senki sem akarta marasztalni.

dt_1.jpgFél 10 előtt nem sokkal a kivetítőn elindult egy ötperces visszaszámlálás, majd mikor ez lejárt, felvillant a Budapest - Dürer Kert felirat, és a Dark Tranquillity berobbant a deszkákra. Bár a gitárok nem dohogtak kellő erővel, a fiatal Bud Spencer hasonmásversenyen is dobogós esélyekkel induló Martin Brändström billentyűs hangszere pedig túl hangos volt, ám eme apró hibák ellenére a közönség lelkesedése valósággal elsöpörte a svédeket. Ami érthető is volt, hiszen legutóbb három éve járt nálunk a göteborgi dallamos-technikás death metal egyik alapcsapata, így a folyamatosan tejbe tök módjára vigyorgó Mikael Stanne énekes néha két nóta között csak állt hitetlenkedve, és szemmel láthatóan meghatódott az őket éltető kórustól és tapsvihartól.

dt_3.jpgA rasztáit vesztett Martin Henriksson gitáros arcáról sem akart eltűnni a mosoly, míg a másik gityós, Niklas Sundin egy kimért skandináv visszafogottságával vette tudomásul, hogy itt őket nagyon szeretik. Ritkán tapasztalható, hogy zenekar és közönség ennyire egymásra találjon, de a kellemesen megtelt Dürer nagytermében ezen a novemberi éjszakán ez maximálisan megvalósult. A legnagyobb nótáiknál (Terminus, The Treason Wall, ThereIn) a gitárok melódiáit is fújta a küzdőtér, és még az olyan kevésbé egyértelmű darabok, mint a Through Smudged Lenses vagy a döngölős The Lesser Faith is jelesre vizsgáztak. A nyugisabb perceket, a kivetítőn meg szobrokat és kolibriket hozó The Mundane and the Magic alatt például attól féltem, hogy az előttem álló két lány elalél a gyönyörűségtől, ami azt bizonyítja, hogy az első három lemez híveit leszámítva mindenki megkapta azt, amiért jött.

dt_2.jpgA tavalyi, kísérletezősebb Construct album szerzeményei sem vallottak kudarcot, a klipes Uniformity utolsó szakaszában pedig Anders Jivarp dobos is néhány ütem erejéig rivaldafénybe került. Nagyon sütött a The Wonders at Your Feet és a Focus Shift is, a végén meg jött a Misery’s Crown, ami ténylegesen megkoronázta ezt a bulit.

Olyan koncert volt ez, ami után napokig mást sem hallgat az ember, mint Dark Tranquillity-t, így próbálván meg egy kicsit újra átélni az élményt. Bár mögöttem voltak, akik fanyalogtak, mondván, halkak voltak a gitárok, és miért nincs basszeros a zenekarban; de ez a buli nagyon közel járt a tökéleteshez. Stanne mester nem is győzött hálálkodni, és megígérte, hogy a következő lemezzel visszajönnek hozzánk, mert sok mindenre számított, de azt álmában sem gondolta, hogy Budapesten ilyen őrület fogadja őket. Most már ő is tudja, hogy a minőségi svéd fémre mindig van kereslet Magyarországon.

dt_4.jpg

Dark Tranquillity fotók: Polgár Péter (PP LIVE Photo)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása