Mindenki ismer skót zenekarokat, csak nem tud róla. Travis, Simple Minds, Biffy Clyro: hogy csak a legnépszerűbbeket említsük. Közéjük vágyik a Flood of Red is, és most a második, Throw című lemezük Európa turnéján arra tesznek egy kísérletet, hogy bebizonyítsák képességeiket az egész kontinensnek. GALÉRIÁVAL!

Az egész kontinensnek, így hazánknak is. Az Airdrie városából származó hat zenész a Maybeshewill vendégeként lépett fel a Dürer Kertben október végén, és a koncert előtt a Kultography stábjának adták első magyarországi interjújukat. Mivel a teljes legénység körbeülte az öltöző asztalára lehelyezett diktafont, ezért a beszélgetést némileg rendhagyó formában, összefoglaló jelleggel közöljük. Összefoglaló jelleggel…

…a mérföldkövekről…

„Az első albumunk, a Leaving Everything Behind rögzítése az Egyesült Államokban óriási élmény volt: egy komoly felszerelésekkel telepakolt stúdióban dolgozhattunk a dalainkon, közel egy hónapon keresztül. Ugyanilyen sokat jelentenek a turnék is, hiszen olyan helyekre jutunk el, amelyekről korábban még álmodni sem mertünk. Egy fél évvel ezelőtt például nem hittük volna, hogy valaha játszhatunk Magyarországon. De ez igaz Ausztráliára is, csodálatos volt egy olyan távoli helyszínen koncertezni. Nagyon élvezzük azt is, hogy most Közép-Európa a soros; az előző este – Ausztriában - a közönség énekelte a dalainkat. Ez olyasmi, amiről minden banda ábrándozik. Őrület, hogy ilyen messze a hazánktól ismernek minket…”

…az új album rétegzettségéről, arról, hogy nem elég egyszer meghallgatni a Throw címre keresztelt anyagot…

„Sosem akartunk egy műfajhoz tartozni, sosem akartuk, hogy berakjanak bennünket a poszt-hardcore, a rock vagy a pop skatulyába. A zenekaron belül rengeteg különböző kedvencünk van, egészen mások a hatásaink. Vannak azért közös favoritok is, ilyen például a Cardigans, Meatloaf, aztán olyan skót csapatok, mint például a Mogwai, de nagyon bírjuk a Pink Floyd és a Fleetwood Mac nótáit is. Amikor kész lettünk a lemezzel, még mi is néztünk, hogy ’wow, szóval ezt hoztuk össze közösen’. Egyébként sem szeretnénk senkinek a szájába adni, hogy milyen stílusú zenét játszunk, ezt döntse el mindenki maga.”

…a folk és népzenei hatásokról…

„Ez természetes módon jön belőlünk. Egyrészt a kultúránknak és a skót zenei oktatásnak szerves része ez, másrészt közülünk többen is játszottak folk muzsikát a Flood of Red előtt.”

…arról, hogy a Facebook oldalukon a stílusuknál az szerepel: Earth Rock…

„Mindig is vártunk arra, hogy egy nap majd jön egy újságíró, és felteszi ezt a kérdést. (nevetnek) Valamit be kellett írni oda, és mivel egyik műfajba sem illünk bele tökéletesen, ezért döntöttünk az earth rock mellett. Hiszen a földön élünk és rockzenét játszunk. Kicsit bízunk is abban, hogy ezzel el tudunk indítani egy új elnevezést, és majd egyre több csapat használja ezt, amikor a stílusukról érdeklődnek.”

…a Throw album témáiról…

„Főleg személyes élményekről szólnak a dalaink. Igyekszünk tudatosak lenni a szövegírás terén, de azért nem egyértelműen fehérek vagy feketék a leírt sorok. Szeretjük, ha a hallgatók utánanéznek a szövegeinknek, és kialakítják a saját álláspontjukat. Kicsit olyan, mintha átadnánk nekik egy kifestőkönyvet: az ábrákat és a vonalakat mi húztuk meg, de színekkel már nekik kell kitölteniük.”

…amikor a turné lengyelországi szakaszán ellátogattak Auschwitzba…

„Rendkívül felkavaró élmény volt. Jó előre eldöntöttük már, hogy mikor Lengyelországban játszunk, akkor szeretnénk megnézni ezt a helyet. Szerettük volna testközelből látni, és jobban megérteni azokat a szomorú eseményeket, amik ott történtek. Mindannyiunkra elég nagy hatást tett az a pár óra. Dermesztő a légköre, szinte kísért az a sok szörnyűség. Utána el is határoztuk, hogy megpróbáljuk ezeket a benyomásokat megörökíteni egy új dalban.”

…egy skót rockzenekar lehetőségeiről…

„A skót bandák sokkal népszerűbbek manapság, mint pár évvel ezelőtt. Sok remek előadó van, akik jelenleg meghatározó szereplői a színtérnek egész Nagy-Britanniában. Ilyen mondjuk a Biffy Clyro vagy a Twin Atlantic. Végigjárták a saját köreiket, jó ideje ott vannak a tűz közelében, és teljesen megérdemelten ismerte meg a nevüket az egész kontinens. Az ő sikerük megnyitja a kapukat a kisebb skót együttesek előtt is. Akár úgy is van esélyed labdába rúgni, hogy egy kevésbé felkapott városból indulsz, amiben persze annak is nagy szerepe van, hogy ma már az Interneten könnyebb eljuttatni az emberekhez a zenédet. A skót bandákban mindig is megvolt a tehetség és a potenciál, csak nehezen léptük át az ország határait. A neten keresztül viszont rengetegen megismerhetik a hazai csapatokat. Ezzel együtt a brit színtér még mindig nagyon London központú: ha ott elismernek, máshol is esélyed nyílhat, máshol is tisztelni fognak.”

…a skóciai Airdrie városáról, ahonnan a Flood of Red elindult…

„Nagyon közel vagyunk Glasgowhoz, az emberek legtöbbje oda jár dolgozni. Ez annak is köszönhető, hogy Airdrie-nek nincs már ipara, és ezért kevés a munkalehetőség. Sajnos leginkább a lakótelepek uralják a városképet, turisztikailag semmi vonzót nem tudunk felmutatni. Elég szegény és sötét hely, sok a drogos. Ezért is kezdtük el a zenekart, mert ebben láttuk a kitörés lehetőségét.”

…végezetül arról, hogy ha egy süllyedő hajón lennének két skót zenekar, a Travis és a Simple Minds társaságában, a hajó körül pedig egy éhes fehér cápa körözne, és csak az egyik bandát menthetnék meg, melyikre esne a választásuk…

„Oh, hát kettőt és könnyebbet… (sóhajtanak fel szinte egyszerre). Ha lehet olyat, akkor a két csapat dobosát és basszerosát löknénk a vízbe, a maradék pedig alakíthatna egy új bandát. De nem is, inkább legyen az, hogy menjen mindkét zenekar cápa eledelnek, így legalább mi kényelmesebben elférünk a mentésünkre érkező helikopteren (nevetnek).”

Fotók: Demjén Zoltán