Nehéz szavakat találni olyankor, amikor egy olyan ember megy el, aki leginkább élni szeretett. Dóri bármibe is fogott, mindig mindenét beleadta. Soha, semmivel kapcsolatban nem végzett fél munkát - és ez igaz volt élete minden napjára.

Tele vagyunk értetlenséggel, dühvel, fájdalommal - és még ki tudja mivel, de ezek az érzések nem méltóak ahhoz a szemlélethez, ahogy ő látta az életet és ahogy azt akár újságíróként, testvérként, társként, gyermekként, vagy barátként másokkal láttatni akarta. 33 év - kevés. De mások 100 év alatt sem éltek annyit és úgy, ahogy azt Dóri tette.

Mindenkinek más és más képe van róla, mert ezer arca volt: konok, szenvedélyes, humoros, szigorú, vagány és még hosszasan sorolhatnánk, de egy biztos: aki valaha találkozott vele akár egyszer is, örökre emlékezni fog rá. Dórinak olyan karizmája van - igen, jelen időben, ami mélyen belénk vésődött és egy kicsit a részünkké is vált. 

A Kultography egyik alapítójaként itt volt a kezdetektől, igazi motorja volt az oldalnak, mind szakmailag, mind lelkileg. Soha nem volt túl korán, túl késő, és az utolsó hetekben is, összeszedte minden erejét és írt, noszogatott minket is, úgy mint a kezdetekkor. Szenvedélyes volt és ezt a szenvedélyét ragasztotta át mindenkire, akivel találkozott és ezzel írta minden cikkét, így készült minden interjúra, és így tervezgette a jövőjét is.

Merthogy Dóri mindig előre nézett. Úgy küzdött az egyik legszörnyűbb betegséggel, hogy a halál egy percig sem volt opció számára. Az utolsó hetekben gondolt rá, de még akkor is élni akart és tervezgetett. A könyve bemutatóján közel 30 kilósan, egy ágyban fekve is tele volt élettel és úgy ragyogta be a termet, ahogy senki más nem tudná. Mondhatnánk, hogy végül a betegsége győzött, de még ez sem igaz. Mert írt egy könyvet a történetéről, amit azért tett, hogy felhívja a figyelmet - különösen a nőkét - erre a betegségre, hogy vegyük komolyan és tegyünk meg mindent az életünkért - ahogy ő is mindent megtett. Sokan elmondták, hogy Dóri történetét olvasva mentek el orvoshoz és kezdtek el saját egészségükkel foglalkozni. Dóri ezzel a könyvvel is a rá jellemző gúnyos mosollyal intett be a betegségének. 

Az élet és a halál összeférhetetlenek, mindannyiunknak dönteni kell, melyiknek adunk hatalmat önmagunk felett. Dóri az életet választotta és ezt soha senki és semmi nem veheti el tőle. Dóri úgyse hagyná. 

Szerettei fájdalmában osztozunk, személyében mi is családtagot veszítettünk el - emléke és példája pedig tovább ragyog előttünk. 

Isten Veled, Dóri!