Idén nem először képviseli magát kiemelt standdal és állandó napi programokkal a Magyar Állami Operaház, amely az utóbbi időben különös figyelmet fordít arra, hogy bővítse célközönségét, és olyanokat is megszólítson, akik még sosem jártak az Andrássy úti intézmény falain belül. A Sziget fesztivál harmadik napján megnéztük, mennyire vevők erre a Fesztivál Köztársaság polgárai.

A hivatalos program nem volt túl bőbeszédű azzal kapcsolatban, hogy a Fidelio Kultúrzónában naponta jelentkező egy órás előadás mit tartogat. Csak annyit tudtunk meg, hogy „áltudományos operakísérlet hangfajokkal és a legnépszerűbb operaszerzőkkel” várható.  Kezdés előtt negyed órával még kicsit szkeptikusan vártuk a szállingózó közönséget az Operaház sátrában, de Hábetler András felkonferálása és első operarészlete után egyre gyorsabban érkeztek a nézők, perceken belül teltház lett. ír

Az in medias res áriázás után sem derült ki sokkal több arról, hogy van-e  valamilyen központi témája vagy koncepciója  a Hajógyári szigetre összeállt LabOPERAtórium együttesének. Egy rövid angol nyelvű felvezetés után sorra kapcsolódtak be közönség soraiban nem túl trükkösen, teljes sminkben és estélyiben megbújó énekesnők; Keszei Bori, Rőser Orsolya Hajnalka és Megyesi Schwartz Lúcia, akik többek közt a Carmen és a Don Givanni egy-egy „sláger” áriával váltogatták egymást Hábetler könnyed-humoros felvezetői között.

A jól ismert dallamokért nagyon hálás volt közönség, az első negyed órában már tömött sorokban álltak és sokan ültek a földön is. Hamarosan a férfi szekció is bekapcsolódott Szvétek László és a fiatal tenor Boncsér Gergely személyében néhány poén kíséretében. A kezdetben visszafogott közönséget egyre jobban magával ragadta az előadás – különösen Boncsér magas „C”-i váltottak ki egyre nagyobb tapsot.

A viszonylag statikus előadásokat fizikai színházas elemekkel színesítették egy táncos pár rövid performanszaival. Egy-egy szám erejéig előkerültek az opera-előadásokban is egyre gyakrabban felbukkanó zsonglőr és akrobatikus mutatványok. Az Operaház zenészei mellett külön tapsot érdemelnek a hangtechnikusok, akiknek a sátor adta lehetőségek ellenére is sikerült a szigetes viszonyokhoz képest kitűnő és abszolút élvezhető minőségre hangosítani a zenét. Egyáltalán nem volt könnyű dolguk! 

A látványért pedig szintén hálásak lehetünk Lakatos Márknak, akinek munkája a neoncsövekkel táncoló akrobaták és Rőser Orsolya Hajnalka lélegzetelállító ruhakölteményében teljesedett ki a fináléban váratlan és nagyon impressziv meglepetésként.

A több mint egy órás előadást álló tapssal búcsúztatta a közönség, és minket is sikerült meggyőzni, hogy egy kifejezett koncepció nélkül csokorba szedett áriából is kerek előadás kanyarítható profi közreműködőkkel. Az Operaház előadása tehát elérte célját; hiteles ízelítőt kaptunk a műfaj aktuális előadásmódjáról, anélkül, hogy kínos erőlködésbe csapott volna át a fesztiválra szabott változata.

A közönség láthatóan értékelte, hogy azt kapta a jól ismert intézménytől, amiben a legjobbak – zseniális énekesek profi előadásai újító látvánnyal, amelyeket a Szigetnek hála most egy fröccsel a kézben, akár két rock koncert között is élvezhetünk a fesztivál alatt mindennap este nyolctól a Fidelio Kultúrzónában.