A leginkább new rave/indie rock stílusok keresztmetszetébe besorolható, angol Klaxons kétharmada, Jamie Reynolds és James Righton zenéjükhöz és hírnevükhöz méltó, fantáziadús, okos és jó értelemben véve elszállt interjút adtak a tegnapi Szigetes fellépésük előtt. Aki az új lemezre kíváncsi hallagassa meg, aki háttérinfókra, az üsse fel a Wikipediát, de akit a mikrofonok mögötti emberek érdeklik, az folytassa az olvasást! 

Nem először jártok a Szigeten. Hogyan emlékeztek a 2009-es fellépésre?

Jamie: Sehogy!

Valahogy sejtettem, hogy ez is egy lehetséges válasz...

Jamie: Amikor bejöttünk a szigetre mutogatták a kocsiban, hogy múltkor is itt jöttünk át, az rémlett valamennyire...

James: Én rákerestem YouTube-on, hogy "Klaxons Sziget" és tényleg vannak felvételek rólunk a színpadon... de így sem emlékszem.

Jamie: Fogalmam sincs, mit játszottunk...

James: Olyan, mintha egy fekete lyuk lenne az emlékeinkben.

Szóval ez az újrakezdés napja lesz!

James: Igen, mintha először játszanánk itt!

Jamie: Mintha először járnánk Magyaroroszágon!

James: Pedig biztosan tudom, hogy voltunk már Budapesten. Felismerem a Parlamentet képeken, valószínűleg vagy nyolcszor voltunk már itt, nyaralni is. De a Sziget fellépés... Mindenki erről a fesztiválról beszél, hogy milyen ismert, az egyik legnagyobb Európában, de hogy mi lettünk volna itt az egyáltalán nem rémlik... De így legalább ma este új emlékeket gyárthatunk! 

Teljesen új élményben lesz részetek - újból!

James: Igen!

Jamie: "Köszönjük, hogy itt lehetünk - először!"

Csak ezt a színpadon inkább ne mondjátok!

Jamie: Akkor "Köszönjük, hogy ti legutóbb is itt voltatok, mi kevésbé!" Ők meg majd felüvöltik, hogy "Játszátok azt, amit négy éve is!" 

James: Vagy "Csodás végre itt lenni, Budapest!"

Szerintem sokan elgondolkoznának rajta, vajon nem csak álmodták-e azt a koncertet!

Jamie: Az a fura ebben, hogy általában ezzel nincs semmi gond!

James: Igen, emlékezni szoktunk minden egyes fesztiválra.

Jamie: Valamilyen gonosz emlékezettörlésnek estünk áldozatul!

Vagy ti töröltétek ki a saját fejetekből!

Jamie: Nem, dehogy. Láttam a felvételeket és nagyon jónak nézett ki, nem lett volna rá okunk.

Akkor meg pont azért, mert olyan jó volt, hogy újra akartátok élni úgy, mintha először csinálnátok!

Jamie: Igen, igen! Kezdjük megint az elejéről!

James: Valahol kint voltunk a szabadban, igaz? És még világos volt...

Igen, a Nagyszínpadon...

James: Azt hiszem emlékszem, hogy...

Jamie: Dehogy emlékszel!

James: Nem tényleg nem, megint elvesztettem. De gondolkozom még rajta! Amúgy a hangosítónk is azzal kezdte, hogy nem volt már Budapesten tíz éve, aztán a menedzserünk elárulta neki, hogy azóta már kétszer is voltunk itt, és ő is velünk volt, úgyhogy nem csak mi felejtettük el.

Ha bárki kérdezi mondjátok azt, hogy annyira jól érzitek itt magatokat, hogy minden alkalom olyan, mintha a legelső lenne!

Jamie: Azaz, ez jó szöveg!

Egyébként most éppen utazgattok igaz? Mármint turnén vagytok...

Jamie: Hétvégente igen.

James: Hosszúhétvégézünk!

És mit csináltok hétköznap?

Jamie: Nem sok mindent. Pihizünk.

Akkor holnap is mentek valahova?

Jamie: Igen, Németországba...

James: Jersey-be. (nyelvbotlással ez lett a Germany-ből - a szerk.)

Jamie: Jersey-be megyünk? Tényleg? Azt sem tudjuk már, hol vagyunk! Nem is akarjuk, hogy megkérdezzék!

Ha titok akkor nem kérdezek róla többet...

Jamie: Milyen jó is lenne, ha egyszerre két helyen tudnánk játszani, nem?

James: Az lenne a megvalósult álom, végigjátszhatnánk az egész világot egyetlen éjszaka alatt! Ez a jövő nem, a 3D meg a hologram!

Akár még Michael Jacksonnal vagy Tupac-kal is játszhatnátok!

Jamie: Hű el tudod képzelni milyen szörnyű lenne, ha játszhatnánk Michael Jacksonnal aztán elfelejtenénk?

De hologram volt, úgyhogy bármikor újrajátszhatjátok!

James: Talán legutóbb hologramok játszottak helyettünk a Szigeten, ezért nem emlékszünk!

Vagyis olyannyira a technológiai fejlődés előtt jártatok, hogy ti már akkor is hologram technikával dolgoztatok?

Jamie: Lehet! Így viszont az idővel is kapcsolatos a probléma! Bekerülhettünk egy időhurokba!

Vagy éppen ti indítottatok egyet legutóbb, és azzal zárjátok le, hogy visszajöttetek a Szigetre!

Jamie: Ez tetszik, kezd nagyon sci-fis lenni!

James: Mint az Idétlen időkigben! Talán egy időbuborékban éltük az életünket az utóbbi négy évben... ezek azért elég nagy ötletek!

Tessék, akkor fel is használthatjátok őket a következő albumhoz!

Jamie: Vagy amikor legközelebb Budapesten járunk!

De ezek alapján a következő alkalom is az első lesz!

Jamie: Akkor az hányadik alkalom is lesz?

Vagy melyik Budapest...

Jamie: Ez a beszéd!

Talán csak másik dimenzióban vagyunk, mint múltkor!

Jamie: Pontosan! Pontosan! Elég bonyolult ez így, teljesen összezavarodtam... 

Azt hiszem kellene kérdeznem valamit az új albumotokról is, de ez sokkal érdekesebb...

James: Ugyan, az senkit nem érdekel!

Jamie: Várjunk csak, de milyen album?

Mondjuk a következő, amit már megírtatok, de elfelejtettétek?

Jamie: Vagy a következő, amit még nem írtunk meg, de már előadtuk ezelőtt! Azt játszottuk legutóbb a Szigeten, de még nem értünk el oda az időben, hogy meg is írjuk. Szóval még be kell teljesítenünk a sorsunkat, és meg kell írnunk ahhoz, hogy lezárjuk az időhurkot!

James: Ó ez nagyon cool!

Szóval amikor majd megírjátok...

Jamie: Akkor lezárjuk a hurkot és bumm, hirtelen emlékezni fogunk mindenre!

Akkor lássatok hozzá, írjátok meg és azután beszélgethetünk a valóságról is!

Jamie: Csak szépen lassan, mindent a maga idejében!

James: Ez a beszélgetés rettentő szórakoztató, imádom! Nem is kell beszélnünk az albumról, ez tényleg sokkal izgalmasabb téma. Csak adj neki tíz pontot, annyi épp elég lesz.

Főleg, hogy úgyis minden egy másik dimenzióban lévő időhurokban történt!