Kultography

Ütni nem csak ököllel lehet

Ütni nem csak ököllel lehet

Pataki Anita írása itt: - 2014-05-25 20:48

Az élet nem tündérmese, ezt a rossz sorsú gyerekeknél nem tudja senki sem jobban. A Magas cé és jobbhorog főhőse mégis minden nehézség ellenére olyan optimizmussal áll hozzá a dolgokhoz, ami ugyancsak a gyerekek sajátja. Arne Svingen regénye bepillantás egy kiskamasz életének néhány meghatározó napjába, olyan humorral, őszinteséggel és szeretettel, ami az ifjúsági regények legjobbjai közé emelik.  

ce.jpg

733622.jpgBart egy átlagos tizenhárom éves fiú, legalábbis mindent megtesz azért, hogy a többiek ezt higgyék. Nincsenek barátai, nehogy bárki rájöjjön arra, milyen nyomorban él és meglássa vészesen túlsúlyos édesanyját. Az osztálybeli csoportok peremvidékén él, iskola után anyja kérésére bokszolni jár és minden szabad pillanatában operát hallgat és énekel, ugyanis ez az egyetlen szenvedélye, de fellépni soha nem szeretne, mert nem tud mások előtt énekelni. Teljesen jól el is van így, ám elég egy óvatlanul elejtett mondat és Ada, az elbűvölő ám pletykás osztálytársa nemcsak kikotyogja énekesi ambícióinak titkát, de még  barátja is akar lenni. De ha az embernek barátai vannak, azokat meg kell hívni vendégségbe, be kell mutatni a szülőknek, Bart használt fecskendőkkel teli lépcsőháza és alkoholista anyja viszont minden, csak nem prezentálható. És még ismeretlen apja utáni kutatása is éppen most látszik eredményessé válni...

A norvég Arne Svingen hazájának egyik legolvasottabb gyermek- és ifjúsági szerzője, a Magas cé és jobbhorog alapján nem is érdemtelenül. Regénye egyszerre szórakoztató és elgondolkoztató, olyan elsősorban fiatalabbaknak szánt könyv, amit felnőtt fejjel is ugyanúgy jó olvasni. A Bart narrálásával elmesélt történet komoly társadalmi problémákkal foglalkozik ugyan, mint az alkoholizmus, a drogproblémák vagy a szegénység, de minden szomorúsága mellett vidám és könnyed tud maradni, akárcsak a főhőse. A kiskamasz Bart éppen abban az életkorban van, amikor egy gyerek naivitása (amiből az ő helyzetében eleve nem is volt sok) kezd eltűnni és egyre jobban átlát a felnőttek álságos világán. Ám Bart, miközben sokkal inkább tisztában van az anyja hazugságaival és a világ szörnyűségeivel, mint a kortársai, mégsem süllyed önsajnálatba, hanem a saját módján kihasználja azt a kevés lehetőséget, ami neki megadatott. Arra viszont soha nem gondolt volna, hogy néhány kedves szó és biztató barát micsoda változást okozhat az ő kis egyszerű életében.

Bart végtelenül szimpatikus karaktere, bája és tisztasága elvarázsolja az olvasót ebben a magával ragadó sztoriban. Hiába az rémisztően valódi környezet és a túlságosan is ismerős elhanyagolt-gyerek sztori a könyv mégis ragyogóan optimista, egyszerű történet, Bart olyan önmagára-találása, amit minden, hozzá hasonló helyzetű gyereknek kívánnánk. Eközben pedig egy szívmelengető, humoros, keserédes, remekül megírt sztori egy fiúról, aki nem mer mások előtt énekelni, ami korosztálytól függetlenül élvezetes és elgondolkoztató olvasmány.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kommentek

süti beállítások módosítása