Az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál és a Thália Színház közös produkciójaként a világhírű csodaló, Kincsem történetét állította színpadra Bereményi Géza. S bár a mai napig felülmúlhatatlan kanca életéről hiteles és már-már túlzottan részletekbe menő leírást kapunk, azoknak, akik a lovassport iránti rajongás miatt néznék meg a darabot, csalódniuk kell.

Bereményi ugyanis annak ellenére, hogy a legendás telivér pályafutására fűzi fel a színdarab teljes cselekményét, Kincsem életét csak apropóként használja, hogy a hozzá kötődő szereplők sorsán keresztül az Osztrák-Magyar Monarchia virágkorának tablóját tárja elénk. Teszi mindezt egyszerre szerethetően naivan és kellő iróniával, teret adva a színészi játéknak és könnyed szórakozásnak. Így nézőként hamar megfeledkezünk arról a furcsa tényről, hogy a címszereplő soha, semmilyen módon nem jelenik meg a színpadon, élete mégis egyre inkább összefonódik a többiekével.

Az 1870-es években játszódó, korhűen megírt darab következetesen felidézi a „csodakanca” történetének fontosabb állomásait, például az 54 nyertes futamot, az angliai és német derbiket, vagy nagy vetélytársával, Prince Giles The First-tel újrafutott baden-baden-i versenyt. Közben a „kisasszony” legendás szeszélyeit is megismerhetjük Bereményi darabjából, például legjobb barátjának, egy fekete-fehér macskának az esetét, akinek egyszer a boulogn-i kikötőben támadt kedve elkóborolni, és az istállószemélyzet egész éjszakán át kétségbeesetten kereste, hiszen nélküle a bajnok egyetlen versenyen sem volt hajlandó részt venni.

Ám ezek csak adalékok ahhoz, ahogy a darab során lépésről lépésre lehetünk tanúi, ahogy a megismételhetetlen csoda minden érintett életét visszafordíthatatlanul megváltoztatja. De vajon felkészültek-e erre? És méltóak-e egy ilyen váratlan adományra? Ez a kétség gyötri Blaskovich Ernőt, Kincsem tulajdonosát, aki kezdetben menekülne a lovas sportot irányító arisztokraták felszínes és haszonleső világából, később viszont őt is megrészegíti a siker. Gáspár Sándor zseniálisan és hihetetlen energiákat mozgatva alakítja az egyszerű és szeretnivaló lótenyésztőt, akit józan esze és Kincsem iránti szinte apai szeretete segíti át a felsőbb úri körök játszmáin. Gubás Gabi szintén hitelesen és karakteresen formálja meg Zichy Margit grófnőt, aki társadalmi pozícióját épp úgy, mint női bájait kész latba vetni, hogy megszerezze a világ legjobb versenykancáját. A Festetics grófot alakító Mohai Tamás, illetve és lovászfiút illetve Robert Hesp trénert játszó Egri Bálint és Szombathy Gyula is hitelesen hozzák a két szembeállított társadalmi osztály jellegzetes figuráit, ahogy Hesp feleségét alakító Molnár Piroska, illetve a görög bankárt Játszó Pindroch Csaba is.

Kincsem fényes pályafutása után a darabból azt is megtudhatjuk, hogy milyen űrt hagy maga után a Tápiószentmártoni birtokról a világ legrangosabb versenypályáira jutó legyőzhetetlen versenyló, akinek pusztulása után a Monarchia békés korszakát a közelgő háború kezdi beárnyékolni.

Bereményi történetének egyik vitathatatlan érdeme, hogy bár a máig példa nélküli sikertörténet könnyen alkalmat adna rá, a darab mégsem fordul giccsbe és célja sem merül ki abban, hogy a halhatatlan, nemzeti jelképpé vált legendának állitson emléket. Az iró-rendező ezzel szemben különleges kapocsként kezeli Kincsem életét, aki egy időre összeköti egy letűnt kor ügyesen megrajzolt jellegzetes szereplőit, akik miután a nem várt csoda végleg eltűnik életükből, kénytelenek szembenézni önmaguk gyengeségeivel.

A Kincsem című előadás az áprilisi 3-i ősbemutató után látható a Thália Síinházban, és hamarosan filmvásznon és végigkísérhetjük a legenda történetét, hiszen a közeljövőben két film is készül ugyan ebben a témában. Az egyik, a tervek szerint nemzetközi koprodukcióban valósul meg és szintén Bereményi Géza jegyzi íróként, a másikat pedig a népszerű közönségfilmes Herendi Gábor rendezi majd. Hamarosan tehát a legenda további értelmezésekben kel életre.

Fotó: MTI